Sokszor járt ez a fejemben. Fel akartam szabadulni, fel akartam oldódni. De nem sikerült. Folyton ezt kérdeztem magamtól: "Mi lehet a baj?"
Választ azonban nem találtam rá. Aztán egy nap rádöbbentem. Túl sokat foglalkoztam más dolgokkal, nem fordítottam elég időt magamra.
Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy "Ki vagyok én? Mi kell nekem?", a válasz pedig megdöbbentő volt... "Nem tudom". Márpedig amíg én sem tudom rá a választ, addig nincs miről beszélni. Rájöttem arra, hogy foglalkoznom kell magammal, le kell tisztáznom magamban sok mindent. Nyugalmat, és békét kell teremtenem a zavaros lelkemben. Mert túl görcsösnek érzem magam, és félő, hogy egyszer elpattan az a túlfeszített húr. Ehhez pedig még túl fiatal vagyok. Mosolyogni szeretnék.. ugyanúgy ahogyan rég.
Szóval elkezdem a figyelmemet magamra fordítani. Szeretném megismerni önmagam. Tisztába akarok lenni a szükségleteimmel. Testi-lelki egyensúlyra van szükségem. Hát ki más teremthetné meg ha nem én?
Amit pedig már el is kezdtem, az az írás. Nagyon sokat segít. Eddig ugyan még csak leginkább a múltról írtam, de végre kiírtam magamból.
Innentől pedig hajrá, tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése