2015. október 26., hétfő

#The4WeekChallenge - az elbukás

Emlékszem mennyire bizonygattam, hogy na majd most én megmutatom és végigcsinálom. Röhej vagy Andrea, komolyan. Ha egy 2 napos hasfájás derékba törte azt, hogy véghez vigyem ezt a kihívást, akkor mit is akarok én az élettől? Nevetséges, komolyan. Na de még mielőtt itt élve elásnám magam, azt azért sikerült betartanom, hogy jó útra terelem eltévelyedett, sötét lelkemet. Eltelt egy hónap azóta, amióta felhagytam egy bizonyos életformával, és erre borzasztó büszke vagyok és jobban is érzem magam. Nem kell már az az élet, sőt talán soha nem is kellett volna. Persze utólag mindig okos az ember, amikor már a padlóról kapargatja össze magát, és igyekszik nem feladni, hanem a szarból megpróbál várat építeni. Én is jelenleg az építkezés fázisban vagyok. Sajnos az élet mindig bebizonyítja nekem, hogy mindig van lentebb, mindig tud mélyebbre lökni. A pofonok mintha egyre csak erősebbek lennének, és nem tudom még hányat bírok elviselni. De amíg viselem, addig itt vagyok és megyek tovább akkor is, ha nem érzem a lábam alatt a talajt. Pedig hányszor de hányszor végigfutott az agyamon az, hogy feladom a picsába az egészet és nem érdekel. Kábé tartott kettő percig amíg ezen gondolkodtam, majd egy képzeletbeli maflást adtam magamnak, mert meg vagyok én hülyülve? Dobjak el mindent amiért már megdolgoztam és hagyjam győzni a gonoszt? Frászkarikát. 

 
„Az elmebaj a gazdagok kiváltsága, egy dolgozó ember nem engedheti meg magának.”

-P.S. I love you c. film-


Szóval a kis bicskám beletört Nati kihívásába, viszont muszáj összekaparnom magam bármennyire fájdalmas is. Mondjuk a nátha ebben nem nagyon segít, mert folyamatosan gyilkolja a lelkemet meg az étvágyamat, ami megint meglátszik a mérlegálláson és utálom már ezt az egészet. Bőghetnék egész nap, de mantrázom ezerrel, hogy nem lehet és nem omolhatok össze. Legalábbis ennél jobban. Három hónapja pengeélen táncolok és egy gyenge szellő is olyan mélyre lökhet ahonnan nem tudni van-e visszaút. Most nagyon nagy önkontrollra van szükségem és nagyon sürgősen bele kell valamibe temetkeznem és akár megerőszakolni az agyamat, hogy csak előre gondolkodjon, soha ne hátra és, hogy belássam , van kiút ebből az egészből és én ki fogok jutni mert még dolgom van.






Most újra felállítom az edzéstervemet, átvariáltam az egészet, mert rájöttem, hogy a heti 6 nap nem fog menni, mert csak elmegy a kedvem és akkor cseszhetem. És, hogy mi lesz majd ebből az egészből? Majd kiderül. Továbbá az angolt is nagyon kéne már nyomni, mert így aztán csak megint felejteni fogok és az meg nem épp ideális, ha szedni akarom a sátorfámat a jövőben. 

Rohadt gyengének, és egy hatalmas nullának érzem magam jelenleg, de túl sok a rinyálás és kevés az eredmény. Pedig a bőgés és az ágyban való tespedés nem is fog segíteni. De nyugalom, ura vagyok a helyzetnek amint látjátok. :D Nem, amúgy viccet félretéve, fel fogok majd törni mint a talajvíz, de jelenleg össze kell szednem a gondolataimat, jól elültetni a céljaim apró magvait és gondosan felnevelni őket. Ez hosszú idő, de talán van bennem annyi erő, hogy elkezdjem még egyszer. 

Viszont 100 szónak is egy a vége, fejezzem be a rinyát és kezdjek neki az építkezésnek még mielőtt behavazna. 
A többieknek gratulálok akik végig csinálták a kihívást, emelem kalapom előttetek. Én meg remélem majd azt a kihívást fogom sikeresen teljesíteni, amit az élet kiszabott rám. Igyekszem folyamatosan írni majd, ezáltal is ledobni a terheket. Erőt, kitartást mindenkinek, de most legfőképp saját magamnak kívánom ezt.

2 megjegyzés:

  1. tarts ki ♥ csak ennyit tudok írni, de valamit akartam. szorítok érted!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm :) <3 Rettentő jól esik, hogy írtál. Remélem a legjobbakat. :) De folyamatosan beszámolok majd. :)

      Törlés