Büszkeség

Érdekes dolgokat élek át 2 hete már. Ugyanis jelentkeztem egy coach programba, mármint nem én vagyok a coach, hanem én vagyok az ő alanya. Natival már régóta ismerjük egymást, és nagyon megörültem mikor beválasztott a programjába. Erről fog szólni ez a mai bejegyzés.

Az első beszélgetés során nem igazán tudtam elképzelni, hogy is fog kinézni ez az egész, így nem voltak elvárásaim, csak belevágtam. Már az első alkalommal olyan dolgokra világítottunk rá, amikkel kapcsolatban voltak már gondolataim, mégsem lett ennyire konkrétan kimondva, az arcomba tolva. Ugyanis érzem, hogy van bennem egy megfelelési kényszer, és a külvilág reakcióira is túl nagy figyelmet fordítok minden téren. De azt hiszem ez az egész már elindított egy olyan úton, hogy letegyem ezeket a beidegződéseket,és ne más(ok) miatt csináljak dolgokat, ne várjam mit szól(nak) más(ok), hanem igenis ha jól esik valami nekem, vagy boldoggá tesz, szükségem van rá, akkor tegyem meg, írjam le, vegyem fel, posztoljam ki. Ne nézzem mit hoz magával, csak éljem és érezzem át. Ez már önmagában is egy nagy feladat számomra, de nem csak ennyi az egész.

Ahogy a cím is mutatja, szóba kerültek a büszkeségek, hogy

"mire vagyok büszke?"

Mikor ezt a kérdést megkaptam, akkor automatikusan tárgyiasított, fizikális dolgok ugrottak be. Bizonyítvány, jogosítvány, anyagi dolgok, stb. Egyszóval olyanok, amik kézzel foghatóak, amiket más is lát, amire más is azt mondhatja amikor meghallja, hogy na ez igen, te letettél valamit az asztalra. Aztán kicsit konkrétabban kérdezett Nati, hogy arra nem vagyok büszke amit a betegségemmel kapcsolatban csinálok, vagy épp arra, hogy egy nap csak felkeltem és főztem egy finomat? Erre automatikusan az volt a válaszom, hogy nem igazán, mert a Crohn olyan, hogy azt át kell élni, azt kb. alap, hogy nyomom, mármint, hogy nem hagyom magam és próbálom a legjobban kezelni. Az pedig, hogy főzök egy jót, olyan átlagos, olyan semmilyen, erre kb. bárki képes. Ekkor rávilágított arra, hogy ettől még igenis büszke lehetek ezekre a dolgokra, és ne csak arra legyek az, ami más szemében is nagy dolog, mert sok sok apróságnak hitt dologra is lehet az ember büszke. Így hát azt a feladatot kaptam, hogy minden nap 3 olyan dolgot kell írnom nap végén, amire aznap büszke voltam. Az se baj ha az csak annyi, hogy kikeltem az ágyból, csak kezdjem el értékelni ezeket a pici dolgokat, mert sokkal többet fognak segíteni, mint ha mindig csak a nagy dolgokat emlegetném. Ugyanis mindenki más, nem vagyunk egyformák, így bizony amit én átlagosnak, mindennapinak gondolok, az nem biztos, hogy másnak is az. De először is engedjem el ezt a kinek mi a nagy dolog szarakodást és nézzem végre csak azt, hogy nekem mi az. Engedjem el általa a már fentebb említett megfelelési kényszert, és ne törődjek azzal kinek mekkora is az a mérce. 

Az elején nehéz volt felsorolni a napok végén 3 dolgot, de ahogy telt az idő, egyre jobban ment. Azt gondolom tényleg minden nap találhatok 3 olyan momentumot, amire büszke lehetek, és az se gond, ha valami ismétlődik, mert vannak dolgok, amik akár naponta is okot adhatnak erre. Mégis próbáltam a napok végén változatos cselekményeket felsorakoztatni, és azt hiszem remekül teljesítettem a feladatot, mert tényleg minden nap más vagy ha hasonló is de az adott folyamatnak különböző szakasza/lépése volt a büszkeség listámon.  

Ezt a feladatot folytatni fogom, és igyekszem erre egy külön füzetet nyitni, hogy egy helyen legyen ez a büszkeség lista. 

Büszkeségre fel!