2014. szeptember 30., kedd

A tegnapi nap margójára

Halihó! :)

 A mostani posztban a tegnapi nap eseményeit fogom leírni, ugyanis tegnap sajnos nem volt rá időm, mert jöttem-mentem és este meg bedőltem az ágyba. De azért megérdemel egy posztot, mert számomra pozitív dolgok történtek.

Az egész történet már ott kezdődött, hogy reggel csodás napfelkeltét láthattam. Tényleg gyönyörű volt, hiszen a színek olyan szemet gyönyörködtetőek voltak, hogy csak álltam és bámultam ezt a csodás jelenséget. Úgy ölelkezett össze a kék a rózsaszínnel és a narancs színével, hogy olyan romantikus látványt nyújtson ami megérinti az ember szívét. Teszek is be róla ide egy saját készítésű képet, mert ezt nektek is látnotok kell.



Hát nem gyönyörű? Én teljesen elvarázsolódtam. Ilyet látni reggel 6:15-kor, ráadásul hétfőn...leírhatatlan. Na de hagyjam abba a csöpögős romantikus áradozást :D 
A látvány elmúlt, de a napsütés maradt, ugyanis nagyon szép időnk volt egésznap. Szinte már melegem volt farmerkabátban, és a szemem is majdnem kifolyt (jaj de jól megölöm a romantikát :D).

Viszont ennyit a meteorológus pályámról, evezzünk más vizekre. :)

Orvosok, kórházak, rendelők, és a velük szerzett tapasztalatok. Erről lesz szó innentől. De hol is kezdjem?
Talán ott, hogy a város ahol élek nem igazán rendelkezik olyan egészségügyi szakemberekkel akik a helyzet magaslatán lennének. Persze tisztelet a kivételnek (és az most nagyon kevés). Tehát én úgy szoktam fogalmazni, hogy ha az ember nem akar rövid időn belül meghalni, akkor nem itt helyben kezelteti ügyes-bajos egészségi problémáit. Azok a tapasztalatok amik konkrétan nekem vannak (nem családtagjaimnak), azok nem veszélyesek, de azért meglepődtem mikor pl. egy helyettesítő doki azt mondta a vashiányos vérszegénységemre, hogy igyak vörösbort. Mondom neki, hogy igen kérem szépen, már csak annyi a bibi a dologban, hogy tetszik tudni én Crohn beteg vagyok, nem csak C-vitamint szedek, ergo a bogyóim nem támogatják éppenséggel az alkohol fogyasztását. Erre annyi volt a válasz, hogy érti, hát akkor ez van. A mondatot pedig itt lezárta és nem is hozott fel egyéb lehetőséget.  Továbbá egy másik alkalommal ugyanez a magát orvosnak tartó ember közölte velem, hogy marha de marha sovány vagyok. (Megjegyezném, hogy akárhányszor mondja ezt valaki, szívesen visszakérdeznék, hogy: tényleg??? NEM MONDOD???)...Mindeközben ilyen fejet vágnék:


De szegény Mama még rosszabb "orvos" kezei között van.  Ugyanis már 5 éve hozzá járt Mama, amikor végre elküldte őt (természetesen könyörgések sorozata után) vérvételre. Ami szépen ki is mutatta, hogy cukorbeteg szegénykém. Nagyon jó. A fene tudja hány éve lehet már az, hiszen nem a húszévesek korosztályába tartozik, ilyen korban már előfordul. Ez volt az első felvonás. Most kb. fél éve kezdődtek Mama gondjai a lábával. Nehezen tud járni, állandóan fájdalmai vannak, sehogy nem jó neki. Dokikánk mit csinált? Algopyrin. Az nem hatott, akkor cserélt valami gyógyszert, de az se hatott. Mama hiába mondta neki, semmit nem csinált. Na mármost, én mint egyszerű halandó úgy gondolom, hogy csak el kellett volna küldeni őt egy röntgenre, vagy reumatológiára, vagy nem tudom, ő az orvos (állítólag) tehát neki ezt tudni kéne, hogy ilyenkor mi a teendő. De azt mindenképp, hogy ha az ő szakterületén már túlmutat a dolog, akkor elküldeni a megfelelő szakemberhez. Vagy én vagyok a hülye? 
Na szóval szegény kínlódott, mígnem keresztanyám kezelésbe vette a problémát és felkeresett Pesten egy doktornőt, akit már ismert, hogy legyen kedves fogadni a mamát, mert kellene egy kivizsgálás. Az időpont meg is lett, Mama el is ment, dokinéni meg is vizsgálta. Diagnózis: valószínű csípőprotézis fog kelleni, további vizsgálatok szükségesek. Na, hát ezen a problémán biztos segített volna az Algopyrin....pff. Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy ezzel a problémával már tudtunk is hová fordulni, ugyanis ezen a műtéten már átesett Édesapám, tehát ő már telefonált is az illetékes Doktornak, aki mondta is, hogy menjen be Mama, lesz egy röntgen és utána megbeszélik a dolgot.
Voltunk is bent, csapatosan kísértük el, és vártunk vagy 2 órát mire bejutott a Doktor Úrhoz. Viszont megérte. Rögtön meg is mondta, hogy a csípője el van kopva, mint a sz*r (szó szerint idéztem). Ebből csípőprotézis műtét lesz, most már biztos, az időpont október közepe. De előtte még pár vizsgálat kelleni fog (EKG, labor, mellkas röntgen). Na, ezekre a vizsgálatokra tegnap sor is került. A labor zökkenőmentesen ment, a röntgen is, de az EKG kimutatta, hogy szívritmuszavara van Mamának, és emiatt további vizsgálatok szükségesek, mert bizony az a műtét még októberben sajnos nem lehetséges. Ehhez is van ám sztorim. Ugyanis a háziorvosa már megállapította, hogy ritmuszavara van Mamának, adott is rá gyógyszert, de EKG-ra nem küldte el. Soha. Taps neki ismét. Na szóval kapott a Mama egy beutalót további vizsgálatra, amit a Nagyvárad térnél csináltak volna. De mi felhívtuk az ortopéd orvost, aki ugyebár műtötte volna Mamát, és megkérdeztük mi legyen most. Ő át is irányított egy kardiológushoz. Telefonon őt is felhívtuk, mondta, hogy este 7-kor vár minket Budán. Megint mentünk csapatostul. Ott is várni kellett jócskán, de ismét megérte. Itt már én kísértem be Mamát, hogy halljam én is mi a teendő, mit mond az orvos. A Doktor fiatal és nagyon kedves volt, mindent pontosan elmagyarázott, hogy mi a probléma és miként kell eljárni a továbbiakban. Ezeket itt nem részletezném most. 

Nos, a véleményem szeretném most kifejteni. Összességében durván 1 hét alatt elrendeztük, hogy látta Mamát reumatológus, ortopéd és kardiológus szakorvos is. A gyógyulási folyamata pedig beindult, ugyan még jön pár vizsgálat, de már legalább rajta vagyunk az úton. Fél éve fáj szegénynek a lába, és a háziorvos teletömte fájdalomcsillapítókkal, ahelyett, hogy elküldte volna egy kivizsgálásra. Kérdem én, hogy mégis mi az istenért van ilyen embereknek dr. a nevük előtt??? Mert még csak egy lapon sem lehet említeni sem az én háziorvosomat, sem Mamáét, de semelyiket sem itt a városban azokkal az orvosokkal akikkel az elmúlt héten dolgunk volt, vagy akár az én gasztroenterológusommal. Ég és föld a kettő. Olyan messze vannak egymástól mint Makó meg Jeruzsálem. És akkor erre fizetjük a TB-t? Hogy van ez kérem szépen? 11 bogyót vesz be Mama csak reggel, és szerintem az orvosa se tudja, hogy minek. Csoda, hogy a gyomra még működik. Bár, ha egyszer beadná a kulcsot, akkor már tudnám hová vinni. De komolyan, én háziorvosnál nagyon régen voltam. Akkor is max beutalóért. Én ezeknek a mészárosoknak nem engedem, hogy hozzám nyúljanak. Van hála a jó égnek egy rendes gasztrósom, akihez bármikor fordulhatok, aki a legkisebb tüsszentésemet is meggyógyítja, és akihez szívesen megyek (még akkor is, ha nem a legjobb dolog a Crohn az életemben). Most már ortopéd összeköttetésem is van és kardiológus is. Mert ők hárman (többet nem tudok, mert nem ismerek, de biztos vannak  még) na ők orvosok. Itt kezdődik az a megszólítás, hogy Doktor. Nem azoknál, akik egy recepttel a kezedben kitessékelnek, és fogalmuk sincs, hogy miért is fáj amid fáj. 

Ahogy elnézem jó hosszúra sikerült a kis élménybeszámolóm, de ez kikívánkozott belőlem. Ezúton szeretném ennek a három drága jó embernek megköszönni, hogy anno az orvosi pályafutást választották, mert így van szerencsém ismerni őket, és imába foglalni a nevüket!

A poszt végére pedig jöjjön egy naplementés kép, ami sajnos nem sikerült tökéletesre, de mentségemre szóljon, hogy mozgó autóból készítettem egy kanyarodó felüljárón! :)



4 megjegyzés:

  1. Teljesen átérzem. Nekem 3 éve rosszindulatú daganatom volt, de elotte honapokig egy orvos antibiotikummal tomott mert szerinte az nyirokcsomó volt. Kicsit se kaptam frászt, amikor egy rendes orvoshoz kerultem Pecsre, amikor kozoltek velem, hogy tulajdonkeppen rakos vagyok. Szoval ja, ennyit arrol ha tenyleg valaki orvos, vagyha csak hozzacsapják a DR-t a neve elé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom :O Ez nagyon durva ami veled történt. De remélem minden rendben van már azóta!

      Ezek sarlatánok!

      Törlés
  2. Oh igen. Szerencsére azóta már minden rendben van. Egy 3.5 órás műtét plusz 3 hónap sugárkezelés. Ezekkel gyógyultam meg. Nem volt egyszerű. De itt vagyok. És igen ezek sarlatanok. Hentesek. Az ember nekik csak egy darab hús.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy minden jó már azóta, és sikerült meggyógyulnod! :)

      Törlés