Nos, amint az előző posztban olvashattátok belevágtam a #The4WeekChallenge néven futó kihívásba, amelyet Natinak köszönhetek. Számomra ez a 4 hét egy új élet kezdete, egy jobb, tudatosabb életmód kialakítása, és a személyiségem fejlesztése. Nyilván minderre nem elég csupán 4 hét, hiszen ezt folyamatosan csinálni kell, amíg csak bírja az ember erővel. Márpedig bírni kell.
De ez a 4 hét jó arra, hogy hozzászokjunk ezekhez a dolgokhoz, hogy beépítsük őket a napi rutinunkba. Úgy gondolom az embernek mindig vannak vágyai, álmai, céljai. Ezeket pedig csak úgy érheti el, ha kőkeményen megdolgozik érte. Én már az elejétől tudom, hogy nagyon nehéz időszak előtt állok, és a könnyeim legtöbbször nem azért fognak hullani, mert nem bírom megcsinálni a guggolásokat. A lelkemmel kell szembenéznem és tisztára mosnom azt. Ez pedig sírással fog járni, de ugyebár:
„Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.”
