A blogolás napos oldala

Avagy a 10 legjobb dolog benne!

Van nekünk bloggereknek egy jó kis csoportunk a Facebookon, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége. Itt naponta kapunk házi feladatot, most hétfőn pedig az volt, hogy írjuk meg számunkra mi a legjobb 10 dolog a blogolásban.

Nos, ha szeretnéd megtudni az én tíz pontomat, akkor nincs más dolgot, mint tovább olvasni ezt a bejegyzést :D

Egy: számomra egyfajta terápiaként kezdődött a blogolás, és ezért ez nekem nagyon fontos pont. Rengeteget segített nekem az írás, és így visszaolvasva nyoma van annak, hogy mi az amin keresztülmentem, hová jutottam el, és miként változtam ezáltal. Azóta már kissé más vizekre eveztem, de mindenképp megérte, hogy írásos formában megőrizhetem azokat a gondolatokat. 

Kettő: miután továbbléptem a fájó hónapokon, talán a boldogabb, sikeresebb időkről is maradhatnak fent nyomok, és megörökíthetem az életem fontos, maradandó emlékeit, vagy csak szimplán kiírhatom magamból az éppen aktuális gondolataimat. 

Három: fejlődés. Ez leginkább lelki fejlődésre utal. Ugyanis folyamatosan visszaigazolást küldök magamnak a pozitív élményeimről. Ez pedig arra késztet, hogy ne törjek össze könnyen, és ha mégis megtörnék, akkor legyenek kapaszkodók. Minél több a szép emlék, jó tapasztalat, annál több vagyok én is.

Négy: tartozni valahová. Valahol én is a nagy blogger világ része vagyok, egy tagja valaminek. Továbbá ott van a mi facebook csoportunk is, aminek köszönhetően írom ezt a bejegyzést.

Öt: olvasni más blogokat. Szerintem ha az ember maga is ír blogot, akkor sokkal hamarabb néz meg egy másik blogot, mint olyan valaki, aki nem ír. Nekem is egyre bővül a kis palettám az olvasott/követtet blogokról, és fantasztikus micsoda kincsekre lehet bukkanni. 

Hat: ha olvasnak téged. Eleinte nem is mertem álmodni arról, hogy valaki kíváncsi lesz az én történetemre, az életem eseményeire. Hát, meglepődtem. Mert bizony kíváncsiak, sőt, mondhatom, hogy van pár ember aki talán még szereti is a blogomat. Egy-egy komment, vagy lájk a facebookon bizony be tudja aranyozni az ember napját. Fél éve írom a blogot, de 3106 megtekintése volt, 42 komment (és ebben nincsenek benne amiket én válaszoltam), a legnépszerűbb bejegyzéseket 184,146 és 116 alkalommal tekintették meg. A facebookon pedig egy ember híján 100-an vagyunk már. :) Köszönöm Mindenkinek ezúton is a támogatást! :)

Hét: inspirálok másokat. Nem vagyok egy szájbarágós, célközönséggel rendelkező blogger. Nem akarom senkinek bemagyarázni, hogy csinálja amiket én, mert nem. Én csupán leírom, hogy mik történnek, és van, hogy valaki a gondolataim között talál olyat, ami megfogja, amivel egyetért, ami esetleg valóban inspirálja, megérinti. 

Nyolc: emberek, akiket az utadba sodor. Ez a pont valahol kapcsolódik az ötös és hatos pontokhoz, de mégis külön szeretném venni. Mert bizony kialakulhatnak kapcsolatok. Ami akár túlmutathat azon is, hogy blogger-olvasó viszony. Először valószínű az interneten léptek kapcsolatba, de aztán sor kerülhet személyes találkozóra, és bizony az is benne van a pakliban, hogy egy barátság alakul ki. 

Kilenc: mert szeretek írni. Nem mondom, hogy író vagyok, meg, hogy őstehetség. Egyszerűen csak írok. Régen verseket, ma blogot. És amíg akad egyetlen ember is, aki olvas, addig írni fogok. Márpedig egy mindig akadni fog. Az pedig én vagyok. :D Mert sokszor visszaolvasom a posztokat, és eltűnődök rajtuk.

Tíz: utolsó pontnak hagytam a médiát. Mert bizony szerintem a jó bloggereket felfedezhetik. Sokan írnak blogregényt (szégyen, nem szégyen még egyet se olvastam), és ki tudja mikor fedezi fel valaki, mert jó amit csinál. Lehet valakinek egy nagy álma válik valóra ezáltal. Én mondjuk nem tartozom közéjük, mert személyes blogot írok és nem is nagyon vágyom a hírnévre. Viszont én azt mondom, hogy bizony egy blog nagyon is lehet valakinek az ugródeszka mondjuk egy kiadó felé. Aranytorkú dalos pacsirtánk van már millió, én támogatom, hogy legyenek jó magyar íróink is. :)

Nos, ez lett volna az én top 10-em a blogolás szebbik oldaláról. Ha még csak barátkozol a blogolás gondolatával, akkor talán ez a tíz pont segít abban, hogy miként is dönts. Én nem bánom egyetlen percig se, hogy billentyűzetet ragadtam, mert már most fél év elteltével azt merem állítani: megérte. Ha másért nem is, de azokért az emberekért, akiket kaptam eddig általa. 

Köszönöm nekik, és mindenki másnak is, hogy velem tartotok. Pedig az én életem sem mindig rózsaszín :)