Októberi péntek reggel

Reggel mikor kinyitottam a szemem, és kinéztem az ablakon, csak a borús szürkeséget láttam. Aztán ahogy jobban figyeltem, hallottam is azt az ismerős kopogást, ahogyan a tetőt veri az eső. Igen, esik. És ez így október vége felé már igen normálisnak mondható időjárás. Nem vagyok túlzottan oda az esőért, de egy ideje már amikor esik mindig arra gondolok: nesze nekem, tessék szokni! Ilyenkor pedig egy kicsivel máris jobb a kedvem, mert elkalandozhatok a jövőről szőtt álmaim felé, és mindjárt szépnek látok mindent...igen még az esőt is. Ezután pedig egyre több jó dolgot tudok felsorolni, ami vonzóvá teszi ezt az időjárást.

Ott van kezdetnek az, hogy mivel esik, így meg tudom győzni magam arról, hogy 100%-ig jogom van egésznap ágyban feküdni, takaró alatt és sorozatot nézni (mondjuk akkor is ezt csinálom ha nem esik, csak akkor némi bűntudattal :D).