2014. december 19., péntek

Nike+ edzésnapló 4. rész

Igen, bizony tegnap Nike nap volt. És sajnos a tegnapi napon következett be az, hogy beletört a bicskám, elvéreztem. Nem bírtam végigcsinálni a 45 percet. Csak a felét. Igen, most nagyon dühös és elkeseredett vagyok, de egyszerűen nem ment. A testem totál beadta a kulcsot, és ellenkezett velem. Közben hiába akartam az agyamat rávenni, hogy irányítson, nem ment. Nem mondom, a feladatok is nehezek voltak, de máskor is azok mégsem adom fel. Tegnap megtettem, tegnap nem bírtam. Talán én se bírhatom mindig, talán nekem is kell valamikor a stop. Ilyenkor mikor ennyire nem megy valami, akkor általában elkezdek kutatni ott belül...a lelkemben. Most is ezt kéne tenni, de már küldi is az agyam az infót, hogy nincs semmi gáz, nem is történt semmi, mi bajom lenne. Gyanús nekem ez a hirtelen védekezés. Baj van itt. Érzem.

De az edzés után már jött némi jelzés, hogy mi is lehet a gond. Hülyekáposztautállak. Igen, idén is rá kellett jönnöm, hogy  Mr. Crohn még mindig nem támogatja a töltött káposztát. Valahogy nem kompatibilisek, lefagy miattuk a rendszer. Pedig csak egy keveset ettem, de hát ennyit se szabad. Pedig december van, töltött káposzta szezon, meg amúgy is szeretem. Mért kell szenvednem tőle? Hülyekáposztautállak. Hülyecrohnutállak.

Remélem a tombolása tegnap kimerült, és nem zavarja itt a napjaimat tovább. Ilyenkor kicsit azért megzuhanok. Általában nem foglalkozok a Crohnnal, mert kussol csendben van, nyugiba van, nem ugrál, jó gyerek. Viszont mikor felüti a fejét, akkor utálom, gyűlölöm, mert akkor nagyon fáj, nagyon rossz. Vajon mért kell cipelnem magammal? Nem vagyok én magányos, nem kell nekem útitárs. De hiába futok, nem bírom lehagyni, nem tudom lerázni, ott csücsül benn és várja a megfelelő pillanatot mikor (t)eszek valami olyat ami nem jó. Tényleg maximálisan odafigyelek magamra és arra is, hogy minél több jó napom legyen, ne fájjon, jól legyek. Mondhatni súlyosan évente egyszer vétkezem ilyenkor decemberben, karácsonykor vagy karácsony táján. Ez a kis sunyi meg vár és csak vár. Én meg örülök a hülye fejemnek, hogy háháhá nem fáj semmi, fckyoucrohn! Crohn bácsi meg 2-3 nap múlva visszaszól, hogy fckyouandreina. Na, és ki lehet találni ki húzza a rövidebbet? Persze, hogy én.

Holnap viszont party-time, szóval ma Andreina nagyon jókislány lesz és mindenre odafigyel, és rendesen beveszi a bogyókat. Andreina pedig bulizni akar, tehát betartja a játékszabályokat.

A Nike szerintem pihen holnap is, pedig csak jóga nap, de nem akarom a feszkót. Jövőhéten utolsó Nike hét, azt majd letolom, és szerintem a végén majd elölről csinálom a kezdő szintet. Muszáj még erősödni és nem akarok addig feljebb lépni, amíg a kezdő is nehézségeket okoz.

Holnap pedig sorsolás van, ha lemaradtál volna róla, akkor kattints IDE és még van esélyed, hogy bekerülj a kalapba. :)




Kép forrása:

2 megjegyzés:

  1. Mindenkinél van ilyen nap, nem csak annál, akinek egy ilyen betegség is van a háttérben. Én is van, hogy hiába akarom ezerrel letolni az adott napot, a testem egyszerűen gondol egyet és nem mozdul. Ilyenkor kell újra feltöltődni és már csak azért is megmutatni!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez így van :) Na majd feltöltődök a hétvégén. Egy jó kis bulival :D

      Törlés