2014. december 3., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Életem legnagyobb baklövése

Ismét eltelt két hét, és újabb VKP-hoz érkeztünk el. Ma életem legnagyobb baklövéséről kell írnom, és ez azért elgondolkodtató ügy. 

Mindenki követ el hibákat az élete során, tökéletes ember nincs. Ezek nagy általános igazságok, amelyekre mondhatjuk, hogy közhelyek, de attól még igazak. Nem vagyunk büszkék az összes lépésünkre, mindenkinek akadnak sötét foltok a múltjában. Éppen ezért nehéz is talán eldönteni, hogy melyik az amelyik megérdemli a legnagyobb kifejezést. Mert az elkövetés pillanatában talán óriási hibaként éljük meg, de évek múltán talán még nevetni is fogunk rajta.

Nos, mivel én is ember vagyok, hát én se lehetek tökéletes. Sőt, messze nem vagyok az. De próbálok egyre inkább javulni, és nem követni el égetnivaló hibákat. Persze az én rendszerembe is kerülnek porszemek, de kiébe nem? Nekem is van több nagyobb, és talán rengeteg kisebb baklövésem, amit már nem lehet helyrehozni, de talán nem is kell. Én ugye mindig azt hajtogatom, hogy az életben soha nincs véletlen és minden okkal történik. Ez a hibákra is igaz, hiszen azok sem véletlen esnek meg, azoknak is lesz utóíze. Ez az íz általában keserű, és talán túlságosan éget is belülről, de idővel minden lecsillapodik és beépül, tapasztalat lesz belőle. A tapasztalatok pedig erősítenek, és mindig adnak valami pluszt, amit eltehetünk. 

Tehát nekem is vannak csúnya tetteim a múltban, és talán nem a legnagyobbat választom, de oka van, mert nem akarok sebeket felszakítani újra. De olyanról mesélek, ami számomra tényleg nagy fájdalom, és bár másképp tettem volna, vagy bár visszamehetnék az időben. Ez pedig nem más mint a tanulás. Igen, lehet valami nagyobbra számított a közönség, de én ezt akarom megírni. Az általános iskolás éveket szépen kezdtem, kitűnő átlag, meg szorgalmas tanulás. Aztán ez egyre csak hanyatlott ahogy a tinédzserkor közeledett. Ez ugye elég veszett korszak, és bizony itt sokan elcsúsznak. Minden fontosabb volt mint a tanulás. Lógni kellett a csajokkal a városban, és nézni a fiúkat, vagy csak szimplán otthon a tévét. A könyv meg csendben van, nem szól egy szót sem, el van ott ő a sarokban a táska mélyén. Nem voltak nagy álmaim, hogy majd egyetemre menjek vagy valami, csak legyen egy szakmám és már megyek is dolgozni. Akkor még azt gondoltam, hogy a munka az milyen jó dolog is, hiszen otthon nem kell leckét írni meg tanulni, hanem csak elterülni a kanapén munka után. Holott nem láttam ezt a családomban, hiszen mindenki keményen dolgozott, és otthon se állt meg az élet, vagy ha mégis csak bedőlt munka után az ágyba az azért volt, mert már este 8-9-et is ütött az óra, és nem volt sok reggel 6-ig. Tehát nem egy naplopó családban nőttem fel, mert mindenki tisztességesen dolgozott és erején felül teljesített. 
De kicsit elkanyarodtam. Szóval melózni akartam, a tanulással meg hagyjon engem mindenki békén. Mekkora hiba volt, te jó ég. Pedig a képességem meg lett volna, mert van hozzá eszem, csak ugye a lustaság nagy úr. Most meg sírom vissza az elszalasztott éveket, és sóhajtozok a Doktor House nézése közben, hogy bár lehetnék én is orvos, és bár tanultam volna, hogy tényleg legyen egy dr. a nevem előtt. Ezt elszúrtam, nem kicsit, nagyon. Persze ha nagyon akarnám még megpályázhatnám ezt a célt, de ahhoz újra érettségizni kéne, az meg már jó rég volt, tehát kiestem abból a körből, kezdhetnék elölről mindent. Ez pedig sok idő, és lassan a családalapításon kéne gondolkoznom, nem a meghalt álmaimról. De mégsem bánom azért, hogy így alakult, mert csodás barátokat kaptam, és sok nehéz, de mégis gyönyörű tapasztalatot, emléket gyűjtöttem össze az iskolai pályafutásom során. Viszont a lelkem mélyén nem bocsátom meg ezt magamnak. 
Azért a továbbiakban tanfolyami szintű képzéseken biztosan részt fogok venni, mert érdekel sok sok minden, de az egyetemnek távolról integetek csak. 

Nos, ez volt az én történetem, és találtam is ma egy jó kis idézetet, ami nagyon passzol ehhez a VKP témához. Bátran ajánlom azoknak, akik legalább egyszer már hibáztak...az az MINDENKINEK!!! :) 

További szép estét! :)

"Mindenki követ el hibákat az életben, de ez nem jelenti azt, hogy egész életükben meg kell fizetniük ezekért. Néha a jó emberek rossz döntéseket hoznak. Ez nem jelenti azt, hogy rosszak. Ez azt jelenti, hogy ők emberek."


Kép forrása: idézet

A többiekét itt találod: 

4 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett! De tényleg sohasem késő! Ha igazán szeretnél valamit, akkor meg tudnád csinálni! :) Sok sikert mindenesetre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) Azt hiszem ezek a lelkizős témák mennek nekem :D Orvos sajnos már nem leszek, de az éhségem csillapítom a kórházas sorozatokkal és nyugtatom magam azzal, hogy jobb a Crohn élettársamnak is ha szakmai szempontból elkerülöm a kórházakat. De kisebb célok vannak és azokért hajtani fogok. Mint pl tavasszal egy esküvőszervező tanfolyam :) Remélem összejön :) Az én véleményem is máris várható nálad ;)

      Törlés
  2. Tetszett a posztod. Az idézet nagyon találó. És még nem vagy elkésve semmivel. Ha igazán elakar érni valamit az ember, és tesz érte, akkor sosem késő. Sok sikert az esküvőszervező kurzushoz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett :) Ha belevágok a tanfolyamba, akkor mindenképp fogok írni róla. Ez nekem nagy álmom már rég, remélem 2015-ben valóra is válthatom. Aztán majd lehet nálam jelentkezni a jövendőbeli menyasszonyoknak és én igyekszem majd valóra váltani az ő álmaikat a nagy napon! :)

      Törlés