2014. december 17., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Karácsonyi kívánság

Szerda van, úgyhogy VKP :)

Egészen pontosan 1 hét van Karácsonyig. Belőlem ez a karácsonyi időszak olyan kettős érzéseket vált ki. Szeretem is meg nem is. Várom is meg nem is. Szeretem nézni, ahogy a házakat égősorok díszítik, szeretem hogy a város is ünnepi díszkivilágítást kap. Szeretek olyan igazán karácsonyi hangulatot idéző képeket nézegetni. De mégse állítom azt hogy szeretem a Karácsonyt. Szeretném szeretni, és jó lenne izgalommal várni, feldíszíteni a lakást, és kicsit a szívemet is. De nekem ez nem megy.
Soha életemben nem lehet olyan igazán boldog karácsonyom, mert mindig hiányzik valaki, és ez nem fog elmúlni. Persze mikor még kislány voltam én is vártam a Jézuskát, de legfőképp a sok ajándékot amit a fa alá tett, de ahogy egyre idősebb lettem, mindig csak azt kívántam, hogy üljön ott az az egy ember akire mindig vártam és legyen ő az egyetlen ajándék nekem a fa alatt. Sosem ült ott. Sosem kaphattam őt karácsonyra. Soha.
Hogy is lehetne boldog úgy egy karácsony ha már reggel sírnom kell, mert tudom, hogy idén sem kapom meg azt amire igazán vágyom. Mindenemet odaadnám, ha csak egyetlen karácsonykor is teljesülne a vágyam. De nem fog. Sem idén, sem jövőre. Soha sem. Soha.
Innentől kezdve pedig számomra minden értékét elveszíti ez az ünnep, hiszen a képmutatások sorára meg nem vagyok kíváncsi. Utálom, ha karácsonykor teszik a szépet az emberek, meg eljátsszák a szent családot, közben meg mindenki fúrja a másikat egész évben. Hányingerem van ettől. Undorító színjáték az egész. És most nem mások fölött török pálcát, hanem a saját házam portáján nézek szét.

Tudod mért csinálom mégis? Két ember miatt. A Keresztfiam és idén már a Keresztlányom miatt érdemes felöltöznöm és megjelennem a karácsonyi asztalnál. Különben nem tenném. De őket imádom, és értük bármit megtennék. Őket meg akarom ölelni és látni akarom a Keresztfiam arcán a boldogságot és izgalmat miközben kibontja a csomagokat. Ilyenkor tényleg azt érzem amit kellene amúgy is.

Sőt, idén karácsonykor kapok még egy olyan ajándékot is, amiért megéri várnom ezt az egészet. :) De ez titok :)

S ha ez a poszt a Karácsonyi kívánságról kell, hogy szóljon, akkor tessék, itt az enyém:

Kedves Jézuska!

Tudom, hogy megint ugyanaz a kívánságom mint minden évben, és tudom, hogy idén sem fog teljesülni, de azért megpróbálom. Őt kérem. Semmi mást, csak Őt. Vigyél el mindent a fa alól amin az én nevem van, nem érdekel. Csak Őt akarom. Ha többre nem is, csak egy napra. Egy estére. Szentestére. De akkor az az este tartson örökké. Szeretem Őt, és nagyon hiányzik. Kérlek Jézuska. Őt akarom. Anyukámat akarom. Anyát akarom. 

Andreina


Ui: Ha mégsem tudod teljesíteni a kívánságom, akkor azt kérem, hogy végre ne az ajándékokról és a képmutatásról szóljon ez az ünnep. Legyen végre őszinte beszéd, őszinte szeretet. Legyen halk zene, gyertyafény és sok boldog család, akik együtt nevetnek, akik őszintén szeretnek. Akik őszintén szeretik egymást. Legyen ez igazi ünnep, legyen meghitt és békés. Ne legyen háború, ne legyen veszekedés. Nyisd ki az emberek szívét, hogy képesek legyenek befogadni az őszinte szeretetet és képesek legyenek ők is adni. Ezt pedig nem csak egy estére kérem. Ezt örökre kérem. 




Ha kíváncsi vagy a többiek bejegyzésére itt megtalálod őket:

 

9 megjegyzés:

  1. <3 Hát ezt majdnem megkönnyeztem! Remélem szép karácsonyod lesz, a keresztfiad-lányod boldoggá tesz :) A lényeg, hogy velük foglalkozz, ők majd megmutatják a gyermeki szépségét, amilyennek valójában kéne lenni!!! <3

    VálaszTörlés
  2. Én sírtam miközben írtam :) De éreztem, hogy ezt meg kell írnom, hátha ott fent működik a net, és elolvassa Ő is. :) Meg kellett mutatnom, hogy bizony nem minden egy iPhone, iPad, vagy egy 120 centis LCD/LED tévé. Ennél sokkal többről kéne, hogy szóljon az egész. Szeretetet kéne becsomagolni. Szerettem volna, ha eljut a net világába ez is, és talán majd elgondolkodik pár ember. Ha ez megtörténik már megérte megírnom :)

    A két kis szerelmem pedig boldoggá fog tenni, ebben biztos vagyok :) Köszönöm szépen, és kívánom, hogy Neked is legyen szép a Karácsonyod még akkor is, ha messze leszel azoktól akiket szeretsz. :) <3

    VálaszTörlés
  3. Én is pityeregtem egyet... Nekem is hiányoznak a fa alól... De a te fájdalmad nagyobb, mint az enyém. Hidd el, hogy minden karácsonykor ott van a fa alatt. Te nem látod, de Ő ott van. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de jól megsiratom itt a népet :D Hát, köszönöm a hozzászólást. Nincs olyan, hogy nagyobb vagy kisebb fájdalom ebben az esetben. Aki elment az hiányzik, ez mindig fáj. Tudom, hogy itt van mindig, de egyszer végre úgy szeretném látni és hallani a hangját, hogy utána emlékszem is rá. <3

      Törlés
  4. Én tegnap ugyanerről írtam. Szörnyű érzés, tudom, miről beszélsz.
    A képmutatás pedig valóban gáz, főleg az a lökdösődés, meg egymás túllicitálása a vásárláskor. Kié a drágább? Kit érdekel...
    Annak örülnének, hogy nincs kiért sírni Szenteste és hogy bárki szóba kerülhet, nem lesz belőle bőgés a fa mellett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olvastam az írásodat.

      Bárcsak az emberek rájönnének arra, hogy egy békében eltöltött, szeretettel teljes este sokkal többet ér, mint az, ami a fa alatt van. A legdrágább pedig pont az, amit nem lehet megvenni, ami nem kézzelfogható. Tehát sose fogják tudni túllicitálni ezt sem telefonnal, sem tévével, sem semmivel. A legdrágább ajándék kezd meghalni.... :(

      Törlés