Szeptember 24

Betegállományba vagyok, szóval van időm írni. Na nem mintha munka mellett nem lenne, csak egyszerűen eddig nem éreztem azt, hogy jönne a késztetés, hogy írjak. Pedig lett volna miről, de majd most pótolom az elmaradásomat. Legutóbb még mikor írtam a blogra, akkor a Mekihez készültem McCafés lánynak. Ez így is volt, kemény 1 hétig voltam a cég alkalmazásában ugyanis aztán telefont kaptam miszerint lenne lehetőség a Postánál dolgozni. Hát, immár lassan 4 hónapja ott dolgozom. Vannak kemény napok, vannak megpróbáltatások, de hol nincsenek? Ültem zárás után sírva az asztalomnál, de zokogtam már buszon, vonaton is. Éreztem azt, hogy nem bírom tovább és feladom. Nem adtam fel, mert megszólalt a harcos énem, meg kaptam segítséget, úgyhogy átvészeltem egy nehéz időszakot. Az a baj, hogy sokszor túl maximalista vagyok és nem bírom elviselni, ha valami nem megy. Szeretnék mindent rögtön és azonnal és a legjobban csinálni. Ez persze képtelenség, Rengeteget fejlődtem így is és pedig az elején azt hittem nekem ez sose fog rutinszerűen menni. Ma már belátom, hogy szükség van időre, és ha elakadok, akkor szükség van segítségre is. 

Miért olyan nehéz az az 1+1? - avagy a férfi lélek útvesztő(je)

A történet nem érint engem személyesen, szóval nem kell örülni kedves kárörvendők, az én életem ezen a téren teljesen rendben van. Viszont mivel ember vagyok és élek, így részese vagyok a társadalomnak, amit szemügyre is tudok venni. Ebből következik, hogy vannak dolgok, amik fennakadnak a szitámon, és arról addig agyalok, mígnem végül billentyűzetet ragadok, és megírom a véleményem. Ez most is így történt, ezért olvasod ezt a bejegyzést. Na de csapjunk is a lecsóba.

Az élet változások folyamata

Az élet mindig alakít. Vagy mi alakítjuk az életet? Hm, jó kérdés.

A történések csak úgy jönnek-mennek az életben. Egyszer fenn, máskor lenn. Ettől is olyan csodás ez az egész. Sosem tudhatod mire ébredsz holnap, vajon mi kerül az utadba, mi lesz gyökeresen része az életednek.

Száguldanak a másodpercek, nem állnak le. Egyetlen pillanatra sem. Pörög az élet és vibrál. Lehet nem is érzed, de így van. Olykor hosszú az a bizonyos vihar előtti csend. Nyugalom van, nem történik semmi eget rengető. Aztán bumm. Robban. Teljesen megváltozik minden.

Az élet változások folyamata. Amit ma meg sem álmodsz, az holnap valóság. Ami ma a tiéd, az lehet holnap már nem. És fordítva. Hát nem csodálatos?

Ezért is mondom, hogy ne aggódj a jövőn. Hol van az még? Tedd, amit most kell tenned. Mindent, amit érzel. Ne várj a holnapra. Most vagy itt, most van lehetőség rá. 

Öleld meg az apukád, mondd el anyukádnak, hogy mennyire szereted. Mosolyogj rá bárkire. Nevess, olyan igazán. Köszönj meg mindennap valamit, légy hálás azért amid van.

Ne keresd a hibákat magadon. Mondd reggel a tükörnek, hogy milyen csodás az, akit látsz benne.

Minden perc amit élsz, az maga a csoda. Gyönyörű, meg nem ismétlődő csoda.

Élvezz ki minden napot. Hiszen, hol leszel holnap? Tudod? Nem.

Most lehet, hogy bolondnak tartasz, mert hiszen reggel fel fogsz kelni, elmész munkába. Biztosan?

Megtörténhet, hogy valakivel összehoz a sors. Meg fog változni valami. Sosem lehetsz biztos a jövőben. Csak a mostba. Abban, amit épp átélsz.

Tedd azt, amit szeretnél. Legyen bármi az, nem számít. Ne érdekeljen, hogy vajon más mit gondol. Egyszerűen...

...Légy BOLDOG!

Valami elkezdődött...

...és remélem siker vár az út végén. Elindultam egy úton, ami remélem egy új élet felé vezet. Ugyanis angol tanfolyamra kezdtem el járni, tegnap volt az első órám. Nem vagyok már kezdő, de messze vagyok még attól, hogy bátran megszólaljak és tele vagyok kételyekkel, korlátokkal. Nekem pedig elegem van a falakból, szeretném ha a világ kinyílna.