Hi! Ciao! Hola! Szia! - kinek hogy tetszik :)
Tegnapi nap folyamán Pesten kóricáltam, ugyanis több dolgom is akadt a fővárosban. Mama műtét utáni rehabilitáción van szóval első teendőm volt meglátogatni őt. Aztán meg mennem kellett a WestEnd-be, mert megérkezett az ajándékmegrendelésem (titok mi az, mert ha netán az illető is olvasná a posztot akkor lebukok). Na, de ezek a részletek annyira nem is érdekesek, mert Mama hála égnek jól van, holnap már száguldozik is haza. Nos Mama a Hungária körúton tartózkodik, és nekem onnan kellett eljutnom a Nyugatihoz. Meg is néztem már itthon, hogy ez miként is kivitelezhető, hát trolival. Nagyon jó, kevés séta, rövid utazás. Ballagtam is a megállóba, és mikor odaértem akkor szembesültem vele, hogy jegyautomata, vagy bármiféle jegyárus az ott nem létezik. Semmi gond, felugrottam a BKK honlapjára és megnéztem, hogy hol van legközelebb jegyárusítás. Két lehetőségem volt: Mexikói út vagy Széchenyi fürdő.
Na, hát én vissza már nem sétálok a Mexikóira, viszont nem is vagyok hajlandó a trolin megvenni a jegyet, mert habár csak 100 forint a különbség, de az is pénz, és nem tartom tisztességesnek, hogy emelt áron adják el a járműn a jegyeket még akkor is ha az embernek nincs lehetősége venni az adott megállóban. Úgyhogy ha már így alakult, akkor gondoltam egy kis séta nem fog megártani, mert bár hűvös volt az idő, de mégiscsak ősz és ott a Városliget, bolond is lennék trolizni. Az út a térkép szerint 3,5 km és kb. 43 perc sétát jelentett. Ugyan, ezt fél lábon is lesétálja az ember. És úristen milyen jó döntés is volt. Nemrég regéltem ITT arról, hogy én miként is képzelem el az őszt. Nos, ezt az elképzelésemet tegnap az élet totálisan valóra is váltotta. Ugyanis ahogy a Városliget területére értem elakadt még a lélegzetem is, mert megpillantottam azt a látványt amire olyan nagyon régen vágyok már ősszel.
Nos, a képeket elnézve szerintem senki nem mondhatja azt, hogy nem gyönyörű látványban volt részem. :) Gyorsan el is döntöttem, hogy a visszautat is gyalog fogom megtenni, hogy minél több időt tölthessek ezen a csodálatos helyen. Vagyis egy gyors fejszámolás után megállapítható, hogy csupán az oda-vissza utam során potom 7 kilométert sétáltam, ami betudható napi sport néven is :D Mégsem gondolok rá úgy, hogy te jó ég, ez mennyire megerőltető volt, hiszen miközben sétáltam csináltam a fotókat és gyönyörködtem a természetben.
Nem úgy festek mint akinek nagyon fáj az élet 7 kilométer séta után, ugye? :)
És, hogy még fokozzam a dolgokat, barangolás közben rátaláltam erre a graffitire is, amit lehet már többen ismernek, nekem azonban még új volt, és szerintem nagyon jól sikerült alkotás. :)
Nos, így telt az én tegnap délelőttöm, és nagyon nagyon örülök, hogy a trolizás helyett a sétát választottam, ugyanis csodálatos élményben volt részem, amit soha nem fogok elfelejteni. A tanulság pedig az, hogy mindig nyitott szemmel kell járni, hiszen az élet apró csodái ott vannak körülöttünk, csak észre kell őket venni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése