2017. február 3., péntek

Álmok megvalósítás alatt

Nos, hol is kezdjem? :D Hello, Natusshkám, remélem olvasod a várva várt bejegyzést. :) <3 Itt vagyok, élek és jelenleg tele vagyok energiával. Olyan igazi, életenergiával. Visszaolvastam az előző bejegyzésemet, és jó látni, hogy talán már akkor is elindult bennem valami változás. Viszont az élet már a kezembe is adta a józanító valóságot. Egy ideje a  könyvesboltban bolyongtam amikor egy eldugottabb sarokban majdnem az alsó polcról emeltem le. Pedig ezt szerintem mutogatni kéne, meg hirdetni óriásplakáton. Bár lehet jobb is, ha az ember ilyen sorsszerűen talál rá mint én. Megváltoztatott sokmindent bennem. Egyelőre nem árulom el melyik könyvről beszélek, mert még nem értem a végére, de az első betűjétől kezdve imádom. Rájöttem, hogy lehet naivság, de én utálom azt hogy a társadalom be akar zárni egy dobozba amire az van írva: kötelesség. Dolgozz, adózz, fizess csekkeket és égj ki pár év alatt. Na jó, ennyire persze nem vészes a helyzet, de jelenleg erős bennem ez az érzés. Ahogy látom az embereket menni a munkába, majd hazatérni onnan, és közben elfelejtenek élni. Elfelejtik, hogy milyen álmaik voltak gyerekkorukban. Nem mernek lépni, mert mindig van valami ami meggátolja őket. Én nem így akarok majd sok év múlva távozni. Hogy voltak álmaim de sose tudtam megvalósítani őket. Épp ezért íródik a bakancslistám. Rengetegszer akartam már írni, de most igazán szívből jön, nem kényszer. Sőt, egyre több minden kerül fel rá. Nem akarok többé meghátrálni és kifogások mögé bújni. Nem akarok szürke életet élni és csak ábrándokat kergetni, hogy de jó volna ha... Nem szeretném ha az életem csak kötelességekből állna, és egy droid lennék aki csak túlél. Persze ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat tenni kell, nem is keveset. Talán áldozatokkal jár, talán lemondásokkal, de a végeredmény majd mindenért kárpótol. Sokszor kemény lesz és fogcsikorgatva fogok lépéseket megtenni, de ezúttal vagyok olyan elszánt, hogy csak a cél lebeg a szemem előtt. Túl sok mindent és túl sokszor adtam fel. Sokszor győztek a kifogások vagy épp a lustaság. Na most van ebből elegem. 

Hogy pontosan mi is forog a kis buksimban az hamarosan kiderül, de addig is én mindenkit arra bíztatok, hogy merjen lépni, kezdje el megvalósítani az álmait, akkor is ha az most és rögtön és azonnal nem kivitelezhető. Akkor is ha hosszú hónapok, vagy netán évek munkáját kell beletenni. Megéri majd miden egyes nehéz nap, mert a végén ott lesz amire vágyott.