Büszkeség

Érdekes dolgokat élek át 2 hete már. Ugyanis jelentkeztem egy coach programba, mármint nem én vagyok a coach, hanem én vagyok az ő alanya. Natival már régóta ismerjük egymást, és nagyon megörültem mikor beválasztott a programjába. Erről fog szólni ez a mai bejegyzés.

Gimnazista lány

Nagyon régóta nem írtam. Egy szót sem. Csak sodródtam az élettel és faltam azt. De a magasban lebegés nem lehet örök állapot, így hát én is lepottyantam, elég keményen. Mivel nekem mindig jobban ment az írás akkor, amikor nehéz időket éltem, így talán nem meglepő, hogy most is egy mélyebb fázisban tudok billentyűzetet ragadni. Egy ideje már lelki búvárkodom, magammal, a saját kis életemmel. Mondhatni egyfajta „énidő” de abból is a keményebb fajta. Van bennem pár elég mély és régi bevésődés, amik feloldásához már szakember segítsége fog kelleni, de mivel jött ez a koronavírus miatti karantén állapot, így ezt a dolgot kicsit tolnom kell magam előtt. De addig sem tétlenkedem, és próbálok szembenézni dolgokkal, realizálni őket, megfogalmazni érzéseket, tényleg a pocsolya aljára tekinteni. Így születtek meg ezek a gondolatok is.