#The4WeekChallenge - az elbukás

Emlékszem mennyire bizonygattam, hogy na majd most én megmutatom és végigcsinálom. Röhej vagy Andrea, komolyan. Ha egy 2 napos hasfájás derékba törte azt, hogy véghez vigyem ezt a kihívást, akkor mit is akarok én az élettől? Nevetséges, komolyan. Na de még mielőtt itt élve elásnám magam, azt azért sikerült betartanom, hogy jó útra terelem eltévelyedett, sötét lelkemet. Eltelt egy hónap azóta, amióta felhagytam egy bizonyos életformával, és erre borzasztó büszke vagyok és jobban is érzem magam. Nem kell már az az élet, sőt talán soha nem is kellett volna. Persze utólag mindig okos az ember, amikor már a padlóról kapargatja össze magát, és igyekszik nem feladni, hanem a szarból megpróbál várat építeni. Én is jelenleg az építkezés fázisban vagyok. Sajnos az élet mindig bebizonyítja nekem, hogy mindig van lentebb, mindig tud mélyebbre lökni. A pofonok mintha egyre csak erősebbek lennének, és nem tudom még hányat bírok elviselni. De amíg viselem, addig itt vagyok és megyek tovább akkor is, ha nem érzem a lábam alatt a talajt. Pedig hányszor de hányszor végigfutott az agyamon az, hogy feladom a picsába az egészet és nem érdekel. Kábé tartott kettő percig amíg ezen gondolkodtam, majd egy képzeletbeli maflást adtam magamnak, mert meg vagyok én hülyülve? Dobjak el mindent amiért már megdolgoztam és hagyjam győzni a gonoszt? Frászkarikát. 

#The4WeekChallenge - #7thday

2015. szeptember 28-án vágtam bele csinos fejszémet egy nagy fába. Ha most olvasol itt először erről, akkor ide kattintva megtalálod a többi posztot is a témában. A régi motorosok meg tudják miről van szó. 

Nos, mivel letelt az első hét, így valamiképp összegezném, hogy mit is sikerült véghez vinnem, és mi volt amiben hibáztam. Az edzéseket becsületesen megcsináltam, szóval ez piros pont. A víz/tea ivást 2 alkalommal rontottam el, a bűnöm egy energiaital és tegnap kóla. Az angolozást is picit hanyagoltam, de valahogy nem kötötte le a figyelmemet az olvasás. Pedig muszáj csinálni, mert így nem jutok egyről a kettőre. A tápszer és tömegnövelő fogyasztását is betartottam, bár sajnos a tömegnövelőm elfogyott, szóval azt minél hamarabb pótolnom kell. Instagramon csináltam a fotókat, bár nem mindennap de sajnos még meg kell tanulnom meglátni a szép dolgokat az életben. A személyiségem formálása is döcögős. 

#The4WeekChallenge - #5thday

Hjézus, kihagytam két napot is a héten, de sebaj most itt vagyok. Aggodalomra semmi ok, csak az írást hagytam ki, a többi listapontot űzöm-hajtom. Na jó, az angolozást kicsit mellőztem, mert akkora pörgés volt most munka terén, meg az agyam is mindig máshol járt, úgyhogy az most kicsit elmaradt, de pótolom majd a hiányosságaimat. Edzés terén lenyomtam mind az 5 napot, nincs mese, tolni kell. Nagyon büszke vagyok magamra, mert bár ha létezne a káromkodásra valamilyen mérőeszköz, az tuti edzések végén kiakadna, viszont pár perc elteltével már el is száll ez a fajta dühöm és csak vigyorgok mint a vadalma, hogy a mai adagot is megcsináltam. Remeg olykor kezem-lábam, meg fáj mindenem és alig bírok felállni a földről, de érzem azt, hogy mekkora alázatot követel tőlem ez az egész. Ez pedig valami fantasztikus érzés. Legalábbis nekem az.