Az élet szólított, és újabb csatákat adott, amiket meg kellett vívnom. Tudtam és éreztem, hogy nem zárult még le az életem eme szakasza, sőt még mindig érzem, hogy tartogat újabb és újabb átélni valókat, de jöjjenek csak. Kövek ezek, építő kövek.
Mert bizony minden ami jön, az rombolhat de építhet is. Sőt, van ami rombol, aztán én építek a romokból. Ettől is olyan különleges az élet. Én nem kérem, de ő adja, és bizony sosem véletlen. Látnom kell a mélységeket és a magasságokat is magamban. Vannak szakadékok és vannak hegyek. Minden területen mászni kell. Valahonnan fel, és valahová fel. Így megy ez.
