{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Üzenet a kedvenc bloggeremnek

Kedves Natushka! :)

Alig 1-2 hónapja követem a blogodat, de egyetlen nap leforgása alatt olvastam el az összes bejegyzésedet, és nagyon megtetszett az ahogy írsz. Élettel teli, pörgős, de mégis olykor haragos vagy szívbe markolóan fájdalmas. Mindez pedig azért jó, mert belőled fakad, a szívedből jön, és én ezt tartom igazán jónak...amikor a saját életed márkáját képviseled és magadról, az életedről írsz.

Nagyon jók az utazásaidról szóló bejegyzések, én szinte kedvet is kapok rögtön ahhoz, hogy bőröndöt ragadjak, és az első repülővel elrepüljek egy új országba. Nagyon szerencsés vagy, amiért mindezt megtapasztalhatod, és épp ezért remélem, hogy a néha még fárasztónak tűnő munka ellenére sem felejted el, hogy ez mind mekkora lehetőség az élettől.

Én javaslatokat nem nagyon írnék, csupán annyit kívánok, hogy ez a jó kedv és az a temperamentum amid van, az maradjon meg örökké. Az írás szeretete se hagyjon soha alább, és bizony te mosollyal töltöd meg ezt a szürke világot.

Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, és az univerzum nevében köszönöm, hogy billentyűzetet ragadtál.

Üdvözlettel és szeretettel:

Andreina :)

Egy régi barátság új kezdete

De mint minden jónak, az angliai kiruccanásomnak is vége szakadt. Semmi kedvem nem volt felülni arra a gépre, de sajnos muszáj volt, mert vártak a teendőim itthon. Viszont az a 4 hét gyönyörű volt, amit angol földön tölthettem, és minden porcikám kívánkozik vissza, de tudom ennek még nem jött el az ideje.


Miután már itthon lógattam a lábamat, egy rég nem látott barátnőmmel kezdtük el egyeztetni a találkozónkat, ami azóta már meg is történt. Elsétáltunk egy parkba, ahol leültünk és beszélgettünk . Jó volt újra beszélgetni, és nagyszerű érzés volt, hogy sok külön töltött év után is volt témánk. Sőt, így volt is miről, mert számos olyan része volt az életünknek amiről nem tudott a másik, így egyik téma követte a másikat, és szinte egyetlen délután alatt akartuk elmesélni mindazt ami ezek alatt az évek alatt történt velünk. De nyilván ez nem sikerült, viszont így a következő találkozások sem fognak csendben telni. Aztán ha már kimerítettük a múlt eseményeit, akkor felépíthetjük szépen a jelenünket, és ki tudja...talán soha többé nem lesz több éves "űr" a kapcsolatunkban. Örülök, hogy visszatértél, már hiányzott ez a rész az életemből.

24 éves lettem én

Hurrá, eltelt egy újabb év, megint eggyel több gyertya került a tortámra. Vagyis nem került, mert nem volt tortám, de a lényeg nem változik: öregszem. Persze ilyenkor a nálam idősebbek mindig azt mondják, hogy bár ők lennének ilyen "öregek" mint én. Jó, tény és való, hogy ez a kemény 24-es szám másnak fiatalnak számít, de nekem nem. Hiszen mintha csak tegnap lettem volna 18 és huss eltelt 6 év azóta. Tejóég!!! Sajnos tényleg igaz a mondás, hogy 20 felett kettesével mennek az évek.

Tehát betöltöttem a 24. életévemet, és mindezt Angliában tettem, azon belül is Oxfordban.

A feltámadás napja

Hú, jó régen nem írtam.
Mentségem nincs, hiszen nem mondhatom, hogy nem volt időm mert ez így nem igaz. Talán az a legjobb indok, hogy nem éreztem úgy, hogy a dolgok, amik történnek az életemben olyan volumenűek lennének, amik megérdemelnének egy bejegyzést.
Pedig érdemesek voltak, csak így visszagondolva jöttem rá erre.
Szóval, elkezdem az összefoglalást.

- 24 éves lettem
- hazajöttem Angliából
- voltam orvosnál
- egy régi barátnőmmel újra találkoztam
- izgatottan várom a családom legkisebb tagját
- barátnőmmel nem kis autó túrát megtettünk
- a napokban rájöttem, hogy némi változtatást fogok beiktatni az életembe


És akkor minderről részletesebben is írnék. Valószínű, hogy a pontoknak külön bejegyzése lesz, mert olyan sok mindent kell leírnom, hogy talán unalmas lenne mindent egy bejegyzésben olvasni, meg lehet nem is érdekel mindenkit minden. Szóval a további bejegyzések is várhatóak lesznek.

Szép napot Mindenkinek! :)