EVC - English Vocabulary Challenge #Day 3

Mai adag :) 

Mi is az az EVC? 

Ez arról szól, hogy a kezembe veszem az angol-magyar szótáramat, és ABC sorrendben veszek első nap 13 szót, következő nap 12 szót. Az első 13 szó A-tól M betűig van, a másik 12 szó pedig N-től Z betűig. Így ez a napi 13 szó nem megterhelő, és észre sem veszi az ember, hogy mennyi újdonságot tanul. Hiszen ha becsületesen csinálom, akkor egy hét alatt 88 szóval leszek gazdagabb. Természetesen a már megtanult szavak nem egy napig élnek, hanem ismételni kell őket, különben kipotyognak az emlékezetből. Ezért azt találtam ki, hogy csak akkor mehetek tovább egy nap, ha az előző napokon tanult szavakat vissza tudom mondani. Ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet, és szívesen csatlakoznál te is, akkor tedd meg bátran, csak kérlek jelezd, hogy tudjunk egymásnak segíteni. Köszönöm, és jó tanulás!

EVC - English Vocabulary Challenge #Day 2

Kedveskéim!

Itt a mai adag angol :) Tessék tanulni! Én most megyek is a tanfolyamra. ;)

EVC - English Vocabulary Challenge #Day 1

Ma belevágok a nagy Angol Szókincs Kihívásba! :) Ez arról szól, hogy a kezembe veszem az angol-magyar szótáramat, és ABC sorrendben veszek első nap 13 szót, következő nap 12 szót. Az első 13 szó A-tól M betűig van, a másik 12 szó pedig N-től Z betűig. Így ez a napi 13 szó nem megterhelő, és észre sem veszi az ember, hogy mennyi újdonságot tanul. Hiszen ha becsületesen csinálom, akkor egy hét alatt 88 szóval leszek gazdagabb.

Városom díszkivilágításban

Az ünnepi hangulat megérkezett az én városomba is. Egyik este sétáltam egyet és közben csináltam pár képet. Sajnos így gépen már nem tetszenek annyira mint a telefonomon, de azért igyekeztem úgy szerkeszteni, hogy a lényeg átmenjen :) Persze élőben minden szebb mint egy fotón, de nem láthatja úgy mindenki. Azért remélem, hogy tetszenek majd a képek. Ez ma egy ilyen villám bejegyzés, mert már vége is, de a lényeg a képeken van.

Zöldkártya felülvizsgálat :D

Halihó! :) 

Hétfő van, egyesek szerint HATEfő. Nekem egyelőre nincs vele problémám mivel, hogy én itthon az ágyban töltöm általában a hétfőket. Meg a keddeket is, ja és a többi napot is :D Na jó nem, ez így nem igaz. Ki szoktam kelni az ágyból amikor éhes vagyok, és amikor fürdeni megyek. Ja, és kedden meg csütörtökön angol tanfolyamra is járok. Szóval kikérem magamnak, nem vagyok naplopó. Csak egyszerűen nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt elképzeltem. Mindegy, majd lesz ez még így se. Ja, és közben december lett, úgyhogy a karácsony-imádók örülhetnek, én idén a drága Keresztlányom miatt fogom élvezni, mert neki ez az első karácsonya. Persze a Keresztfiam is egy nagy boldogság nekem karácsonykor. Imádom ahogy bontja izgalommal az ajándékokat. Ha másért nem is, de értük mindenképp megéri. :)

Hello Monday! :)

Jó reggelt, jó hétfőt! :)

Tudom, mindenki nagyon utálja a hétfő reggeleket, és meg is értek mindenkit, hiszen a hétvégének vége és kezdődhet a robotolás újabb 5 napig. Az ember fáradt és hideg is van, annyira vonzó a pihe-puha ágy, de sajnos nem lehet ott heverészni egész nap.

De próbáljuk meg másik oldalról nézni ezt a fránya hétfőt. Ez a nap a hét első napja, ez a kezdet, a múlthét utáni megújulás. Nos, akkor talán pont a hétfő lehetne a legalkalmasabb arra, hogy valami újba kezdjünk bele, a rég várt változásokhoz vezető úton elinduljunk. Ha valóban hétfőn vág bele az ember ebbe, akkor lesz egy keret, egy körforgás ami rendszerezi az előrehaladást. Hiszen egy periódusban ha a hétfő az első nap, akkor a vasárnap lehetne az utolsó, és akkor heti rendszerességgel lehetne figyelni a változást.

Az első siker :)

Dobpergés...!!!! És igen! Nagy bejelenteni valóm van. 6 doboz Nutridrink elfogyasztása után megérkezett az első kilogramm. :) :) :) Ki tudtam volna ugrani a bőrömből amikor megláttam, hogy híztam. Olyan löket erőt adott ez most nekem, hogy megfogadtam feltornázok magamra legalább 10 kilót. Mert kell, mert muszáj, mert az egészségem a tét. Ha ezt a változást valóban a Nutri csinálta, akkor ha némi fejszámolást végzek, akkor megállapíthatom, hogy a 24 doboz elfogyasztása után 4 kilóval kell gazdagabbnak lennem. Ha ez valóban így lesz, akkor november végén már kérem is a következő adagot. Természetesen ha csak 2 kilót sikerül összekaparnom annak is nagyon fogok örülni, hiszen akkor visszanyerem amit elvesztettem. Folytatnom kell a Nutri terápiát, és nem szabad feladnom. Ha hiszek a hatásában, akkor segíteni is fog. A minap az előző Nutris posztomra kaptam a Facebook-on kommentet és nagyon megörültem neki mert pont olyan ember olvasta el, aki szintén hasonló problémákkal küzd. Ezért most amint ott ígértem szeretnék kicsit bővebben beszélni erről a kis csodaszerről.

Hízásra fel! :)

Igen, mindenki jól olvasta a címet, nem elírás és nem is vicc. A mai világban, amikor naponta megtalálható a szennylapokban magazinokban legalább egy olyan oldal, ahol arról regél a cikkíró, hogy "10 tipp a tökéletes alakhoz" vagy "10 tipp hogyan adj le x kilót karácsonyig" én bizony a plusz kilókért fohászkodom nap mint nap. Sőt, több éve könyörgöm a sorsnak, hogy csak egy kicsit mozduljon meg a mérleg nyelve, de ne balra, hanem jobbra, és közben azon gondolkodom, hogy amíg a média gyöngyszemeiből folynak a fogyókúra ötletek és szentszavak, addig velünk vékony emberekkel mi van? Velünk nem foglalkoznak?

Októberi péntek reggel

Reggel mikor kinyitottam a szemem, és kinéztem az ablakon, csak a borús szürkeséget láttam. Aztán ahogy jobban figyeltem, hallottam is azt az ismerős kopogást, ahogyan a tetőt veri az eső. Igen, esik. És ez így október vége felé már igen normálisnak mondható időjárás. Nem vagyok túlzottan oda az esőért, de egy ideje már amikor esik mindig arra gondolok: nesze nekem, tessék szokni! Ilyenkor pedig egy kicsivel máris jobb a kedvem, mert elkalandozhatok a jövőről szőtt álmaim felé, és mindjárt szépnek látok mindent...igen még az esőt is. Ezután pedig egyre több jó dolgot tudok felsorolni, ami vonzóvá teszi ezt az időjárást.

Ott van kezdetnek az, hogy mivel esik, így meg tudom győzni magam arról, hogy 100%-ig jogom van egésznap ágyban feküdni, takaró alatt és sorozatot nézni (mondjuk akkor is ezt csinálom ha nem esik, csak akkor némi bűntudattal :D).

A tegnapi nap margójára

Halihó! :)

 A mostani posztban a tegnapi nap eseményeit fogom leírni, ugyanis tegnap sajnos nem volt rá időm, mert jöttem-mentem és este meg bedőltem az ágyba. De azért megérdemel egy posztot, mert számomra pozitív dolgok történtek.

Az egész történet már ott kezdődött, hogy reggel csodás napfelkeltét láthattam. Tényleg gyönyörű volt, hiszen a színek olyan szemet gyönyörködtetőek voltak, hogy csak álltam és bámultam ezt a csodás jelenséget. Úgy ölelkezett össze a kék a rózsaszínnel és a narancs színével, hogy olyan romantikus látványt nyújtson ami megérinti az ember szívét. Teszek is be róla ide egy saját készítésű képet, mert ezt nektek is látnotok kell.

Hát nem gyönyörű? Én teljesen elvarázsolódtam. Ilyet látni reggel 6:15-kor, ráadásul hétfőn...leírhatatlan. Na de hagyjam abba a csöpögős romantikus áradozást :D 

A látvány elmúlt, de a napsütés maradt, ugyanis nagyon szép időnk volt egésznap. Szinte már melegem volt farmerkabátban, és a szemem is majdnem kifolyt (jaj de jól megölöm a romantikát :D).

Viszont ennyit a meteorológus pályámról, evezzünk más vizekre. :)

Orvosok, kórházak, rendelők, és a velük szerzett tapasztalatok. Erről lesz szó innentől. De hol is kezdjem?

Talán ott, hogy a város ahol élek nem igazán rendelkezik olyan egészségügyi szakemberekkel akik a helyzet magaslatán lennének. Persze tisztelet a kivételnek (és az most nagyon kevés). Tehát én úgy szoktam fogalmazni, hogy ha az ember nem akar rövid időn belül meghalni, akkor nem itt helyben kezelteti ügyes-bajos egészségi problémáit. Azok a tapasztalatok amik konkrétan nekem vannak (nem családtagjaimnak), azok nem veszélyesek, de azért meglepődtem mikor pl. egy helyettesítő doki azt mondta a vashiányos vérszegénységemre, hogy igyak vörösbort. Mondom neki, hogy igen kérem szépen, már csak annyi a bibi a dologban, hogy tetszik tudni én Crohn beteg vagyok, nem csak C-vitamint szedek, ergo a bogyóim nem támogatják éppenséggel az alkohol fogyasztását. Erre annyi volt a válasz, hogy érti, hát akkor ez van. A mondatot pedig itt lezárta és nem is hozott fel egyéb lehetőséget.  Továbbá egy másik alkalommal ugyanez a magát orvosnak tartó ember közölte velem, hogy marha de marha sovány vagyok. (Megjegyezném, hogy akárhányszor mondja ezt valaki, szívesen visszakérdeznék, hogy: tényleg??? NEM MONDOD???)...Mindeközben ilyen fejet vágnék:

 

De szegény Mama még rosszabb "orvos" kezei között van.  Ugyanis már 5 éve hozzá járt Mama, amikor végre elküldte őt (természetesen könyörgések sorozata után) vérvételre. Ami szépen ki is mutatta, hogy cukorbeteg szegénykém. Nagyon jó. A fene tudja hány éve lehet már az, hiszen nem a húszévesek korosztályába tartozik, ilyen korban már előfordul. Ez volt az első felvonás. Most kb. fél éve kezdődtek Mama gondjai a lábával. Nehezen tud járni, állandóan fájdalmai vannak, sehogy nem jó neki. Dokikánk mit csinált? Algopyrin. Az nem hatott, akkor cserélt valami gyógyszert, de az se hatott. Mama hiába mondta neki, semmit nem csinált. Na mármost, én mint egyszerű halandó úgy gondolom, hogy csak el kellett volna küldeni őt egy röntgenre, vagy reumatológiára, vagy nem tudom, ő az orvos (állítólag) tehát neki ezt tudni kéne, hogy ilyenkor mi a teendő. De azt mindenképp, hogy ha az ő szakterületén már túlmutat a dolog, akkor elküldeni a megfelelő szakemberhez. Vagy én vagyok a hülye? 

Na szóval szegény kínlódott, mígnem keresztanyám kezelésbe vette a problémát és felkeresett Pesten egy doktornőt, akit már ismert, hogy legyen kedves fogadni a mamát, mert kellene egy kivizsgálás. Az időpont meg is lett, Mama el is ment, dokinéni meg is vizsgálta. Diagnózis: valószínű csípőprotézis fog kelleni, további vizsgálatok szükségesek. Na, hát ezen a problémán biztos segített volna az Algopyrin....pff. Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy ezzel a problémával már tudtunk is hová fordulni, ugyanis ezen a műtéten már átesett Édesapám, tehát ő már telefonált is az illetékes Doktornak, aki mondta is, hogy menjen be Mama, lesz egy röntgen és utána megbeszélik a dolgot.

Voltunk is bent, csapatosan kísértük el, és vártunk vagy 2 órát mire bejutott a Doktor Úrhoz. Viszont megérte. Rögtön meg is mondta, hogy a csípője el van kopva, mint a sz*r (szó szerint idéztem). Ebből csípőprotézis műtét lesz, most már biztos, az időpont október közepe. De előtte még pár vizsgálat kelleni fog (EKG, labor, mellkas röntgen). Na, ezekre a vizsgálatokra tegnap sor is került. A labor zökkenőmentesen ment, a röntgen is, de az EKG kimutatta, hogy szívritmuszavara van Mamának, és emiatt további vizsgálatok szükségesek, mert bizony az a műtét még októberben sajnos nem lehetséges. Ehhez is van ám sztorim. Ugyanis a háziorvosa már megállapította, hogy ritmuszavara van Mamának, adott is rá gyógyszert, de EKG-ra nem küldte el. Soha. Taps neki ismét. Na szóval kapott a Mama egy beutalót további vizsgálatra, amit a Nagyvárad térnél csináltak volna. De mi felhívtuk az ortopéd orvost, aki ugyebár műtötte volna Mamát, és megkérdeztük mi legyen most. Ő át is irányított egy kardiológushoz. Telefonon őt is felhívtuk, mondta, hogy este 7-kor vár minket Budán. Megint mentünk csapatostul. Ott is várni kellett jócskán, de ismét megérte. Itt már én kísértem be Mamát, hogy halljam én is mi a teendő, mit mond az orvos. A Doktor fiatal és nagyon kedves volt, mindent pontosan elmagyarázott, hogy mi a probléma és miként kell eljárni a továbbiakban. Ezeket itt nem részletezném most. 

Nos, a véleményem szeretném most kifejteni. Összességében durván 1 hét alatt elrendeztük, hogy látta Mamát reumatológus, ortopéd és kardiológus szakorvos is. A gyógyulási folyamata pedig beindult, ugyan még jön pár vizsgálat, de már legalább rajta vagyunk az úton. Fél éve fáj szegénynek a lába, és a háziorvos teletömte fájdalomcsillapítókkal, ahelyett, hogy elküldte volna egy kivizsgálásra. Kérdem én, hogy mégis mi az istenért van ilyen embereknek dr. a nevük előtt??? Mert még csak egy lapon sem lehet említeni sem az én háziorvosomat, sem Mamáét, de semelyiket sem itt a városban azokkal az orvosokkal akikkel az elmúlt héten dolgunk volt, vagy akár az én gasztroenterológusommal. Ég és föld a kettő. Olyan messze vannak egymástól mint Makó meg Jeruzsálem. És akkor erre fizetjük a TB-t? Hogy van ez kérem szépen? 11 bogyót vesz be Mama csak reggel, és szerintem az orvosa se tudja, hogy minek. Csoda, hogy a gyomra még működik. Bár, ha egyszer beadná a kulcsot, akkor már tudnám hová vinni. De komolyan, én háziorvosnál nagyon régen voltam. Akkor is max beutalóért. Én ezeknek a mészárosoknak nem engedem, hogy hozzám nyúljanak. Van hála a jó égnek egy rendes gasztrósom, akihez bármikor fordulhatok, aki a legkisebb tüsszentésemet is meggyógyítja, és akihez szívesen megyek (még akkor is, ha nem a legjobb dolog a Crohn az életemben). Most már ortopéd összeköttetésem is van és kardiológus is. Mert ők hárman (többet nem tudok, mert nem ismerek, de biztos vannak  még) na ők orvosok. Itt kezdődik az a megszólítás, hogy Doktor. Nem azoknál, akik egy recepttel a kezedben kitessékelnek, és fogalmuk sincs, hogy miért is fáj amid fáj. 

Ahogy elnézem jó hosszúra sikerült a kis élménybeszámolóm, de ez kikívánkozott belőlem. Ezúton szeretném ennek a három drága jó embernek megköszönni, hogy anno az orvosi pályafutást választották, mert így van szerencsém ismerni őket, és imába foglalni a nevüket!

A poszt végére pedig jöjjön egy naplementés kép, ami sajnos nem sikerült tökéletesre, de mentségemre szóljon, hogy mozgó autóból készítettem egy kanyarodó felüljárón! :)

Egy régi barátság új kezdete

De mint minden jónak, az angliai kiruccanásomnak is vége szakadt. Semmi kedvem nem volt felülni arra a gépre, de sajnos muszáj volt, mert vártak a teendőim itthon. Viszont az a 4 hét gyönyörű volt, amit angol földön tölthettem, és minden porcikám kívánkozik vissza, de tudom ennek még nem jött el az ideje.


Miután már itthon lógattam a lábamat, egy rég nem látott barátnőmmel kezdtük el egyeztetni a találkozónkat, ami azóta már meg is történt. Elsétáltunk egy parkba, ahol leültünk és beszélgettünk . Jó volt újra beszélgetni, és nagyszerű érzés volt, hogy sok külön töltött év után is volt témánk. Sőt, így volt is miről, mert számos olyan része volt az életünknek amiről nem tudott a másik, így egyik téma követte a másikat, és szinte egyetlen délután alatt akartuk elmesélni mindazt ami ezek alatt az évek alatt történt velünk. De nyilván ez nem sikerült, viszont így a következő találkozások sem fognak csendben telni. Aztán ha már kimerítettük a múlt eseményeit, akkor felépíthetjük szépen a jelenünket, és ki tudja...talán soha többé nem lesz több éves "űr" a kapcsolatunkban. Örülök, hogy visszatértél, már hiányzott ez a rész az életemből.

A feltámadás napja

Hú, jó régen nem írtam.
Mentségem nincs, hiszen nem mondhatom, hogy nem volt időm mert ez így nem igaz. Talán az a legjobb indok, hogy nem éreztem úgy, hogy a dolgok, amik történnek az életemben olyan volumenűek lennének, amik megérdemelnének egy bejegyzést.
Pedig érdemesek voltak, csak így visszagondolva jöttem rá erre.
Szóval, elkezdem az összefoglalást.

- 24 éves lettem
- hazajöttem Angliából
- voltam orvosnál
- egy régi barátnőmmel újra találkoztam
- izgatottan várom a családom legkisebb tagját
- barátnőmmel nem kis autó túrát megtettünk
- a napokban rájöttem, hogy némi változtatást fogok beiktatni az életembe


És akkor minderről részletesebben is írnék. Valószínű, hogy a pontoknak külön bejegyzése lesz, mert olyan sok mindent kell leírnom, hogy talán unalmas lenne mindent egy bejegyzésben olvasni, meg lehet nem is érdekel mindenkit minden. Szóval a további bejegyzések is várhatóak lesznek.

Szép napot Mindenkinek! :)

Primark Paradise

Nem tudom be kell-e mutatnom a Primark nevű boldogság szigetet, de aki netán nem hallott még róla, annak elmondanám, hogy egy ruházati bolt, ahol egész jó áron lehet beszerezni stílusos darabokat.

Na mármost, ha Angliában lógatom a lábamat, akkor nem térhetek haza ruhák nélkül. Amúgy is megfogadtam, hogy életem új szakaszát némi ruhatár frissítéssel (is) szeretném kezdeni. Rég volt már lehetőségem egy kis boldogsághormont begyűjteni shoppingolás néven, ezért ezt mindenképp illik pótolni. Használjuk hát ki, hogy nem valamelyik budapesti plázában csorgatom a nyálamat a kirakat előtt, hanem lehetőségem nyílik jó kis ruhákat beszerezni pénztárca barát üzemmódban. Irány a Primark!!!

Andreina, irány Anglia!

A bejegyzés címét illetően van némi csúszásom, ugyanis már 6 napja itt tartózkodom, de mentségemre legyen az, hogy a blog még csak tegnap óta működik.

Már májusban tudtam, hogy érkezni fogok, csak előtte még ki kellett pipálnom a záróvizsgákat amiről már írtam is bejegyzést.

Idén márciusban voltam életemben először Angliában, és már maga a tudat felvillanyozott, hogy valami új vár rám. Sok helyen jártam már eddigi életem során, de mindig vágyom újabb és újabb helyekre. Angliába pedig már nagyon régóta vágytam, és nem is gondoltam volna, hogy egy évben kétszer is megfordulok majd itt. De a gépem ismét Londonban landolt, szívem nagy örömére.

Gazdagabb lett a világ egy szakemberrel, én meg 2 kilóval szegényebb

Vizsgaidőszak én úúúgy szeretlek! Na de mi ez már nekem, ez volt a véghajrá.

A fenti szöveget vizsgák idején megtalálni a Facebookon...naponta...tízmilliószor. De én nem erősítettem a fenti nép táborát, ugyanis én valóban a győzelemre voltam éhes, és a kettes mint olyan, nekem felért volna a sokszor be nem teljesült világvégével. Harcos amazonként küzdöttem végig azt a két évet az ominózus intézményben, nehogy már az utolsó métereken vérezzek el. Féltem, nem kicsit...NAGYON! Stressz mércém a felhőket karcolta, és ahogy szoktam volt mondani, "enyhén" depresszáns voltam.