Egészséges életmód és a Crohn betegség

Már napok óta intenzíven a táplálkozással foglalkozok. Megyek tanfolyamra is, amit a blog Facebook oldalán már olvashattatok is. Mindenképp a fő helyen szerepel a saját táplálkozási szokásaim megváltoztatása. Rengeteg mindent elolvastam már a témában, és folyamatosan gyűjtöm a további tanulnivalókat, hasznos információkat. Nem bízom a véletlenre, és nem táborozok le a legelső pontnál, hanem szépen végig megyek a biológia könyvön, a különböző tápanyagtáblázatokon, az egészséges életmódról szóló cikkeken, könyveken, tanulmányokon. Plusz ugye nekem itt a Crohn is, ami bár szenzációsan nyugodt időszakát éli, mégsem hagyhatom őnagyságát figyelmen kívül, hiszen ő az örökös élettársam aki jelenleg vakációzik, de mivel sosem jelenti be előre, hogy mikor tér vissza 1-1 kiruccanásáról így résen kell lennem, ha nem szeretnék kellemetlen meglepetést. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy bizony oda kell figyelnem arra, hogy mit eszek. Ezt apránként kellett kitapasztalnom, szépen minden lépcsőfokot meg kellett másznom. Ma már nagyjából körvonalazódtak azok az ételek, élelmiszerek, amelyeket sajnos nem bír a pocakom így fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Ezekkel azóta sem kísérletezek nagyon, mert a fene se akar önszántából szenvedni. Kilőttem tehát az étkezésemből a babot, a borsót, a lencsét, a káposztát és a tejet. Na jó, ez sem ennyire sarkalatos azért, ugyanis a paradicsomos káposztát például gond nélkül megeszem, míg az én hőn szeretett töltött káposztámról le kellett mondanom. További puffasztó élelmiszerekkel csínján bánok, de kis mértékben (tehát nem minden nap eszem őket) elviseli a rendszerem. Sok bélbeteg összetenné a két kezét ha látná, hogy nekem csak ennyitől van bajom, mert tény és való szerencsés a helyzetem. Idejében elkapták a betegséget, így a gyógyszeres kezelésem is időben elindult, ami nagyon szépen kordában tartotta az állapotomat, és bizony jelenleg egy darab gyógyszert sem szedek. Ma 3 éve, hogy már hivatalosan is Crohn beteg vagyok.

Üdv március - avagy a fáradtság holtpontja

Üdv Néktek követőim! :D

Vasárnap telt le az első hét az új edzésemből. Kilók terén a változás nulla, és kockahasam sincs még. Miéééért? :D Amúgy pedig harcolok ezzel a fronttal ami jelenleg itt működik, és nagyon tudnám értékelni, ha az időjárás kitalálná végre, hogy tél, tavasz vagy esetleg ősz van-e...? Crohn bácsi nem nagyon szereti ezt a szeles időjárást, a végtagjaim sztrájkolnak és a vasszintem sem szuperál valami jól én úgy érzem, ugyanis ha tehetném naphosszat aludnék. Az a gond, hogy tehetem is, mert hivatásomat tekintve ágynyomó vagyok, viszont csak a napokban kezdtem érezni azt, hogy nem elég az a 10 órás alvás amit éjjelente lenyomok. Ma délelőtt is szundítottam egy órácskát, viszont már egy órája szenvedek az ásítástól. Mama tanácsára vettem a fáradtságot és elslattyogtam a boltba, de az alvajárás elkerülése végett megkértem unokahúgomat, hogy legyen a kísérőm a sarki boltig. Ha nem kellett volna figyelnem arra, hogy lépkedjek, akkor simán elaludtam volna.

Nike+ edzésnapló 4. rész

Igen, bizony tegnap Nike nap volt. És sajnos a tegnapi napon következett be az, hogy beletört a bicskám, elvéreztem. Nem bírtam végigcsinálni a 45 percet. Csak a felét. Igen, most nagyon dühös és elkeseredett vagyok, de egyszerűen nem ment. A testem totál beadta a kulcsot, és ellenkezett velem. Közben hiába akartam az agyamat rávenni, hogy irányítson, nem ment. Nem mondom, a feladatok is nehezek voltak, de máskor is azok mégsem adom fel. Tegnap megtettem, tegnap nem bírtam. Talán én se bírhatom mindig, talán nekem is kell valamikor a stop. Ilyenkor mikor ennyire nem megy valami, akkor általában elkezdek kutatni ott belül...a lelkemben. Most is ezt kéne tenni, de már küldi is az agyam az infót, hogy nincs semmi gáz, nem is történt semmi, mi bajom lenne. Gyanús nekem ez a hirtelen védekezés. Baj van itt. Érzem.

Nike+ edzésnapló 3.rész

Ma is teljesítettem a kötelességemet edzés terén. Hétfő van, úgyhogy 30 perces Body Flexor. Az eleje nehéz volt, de a végére egészen belejöttem. Amikor letelt a 30 perc akkor éreztem, hogy csináltam valamit, de már nem akartam meghalni ahogy anno az első edzés alkalmával. Szóval nagy vállveregetés nekem, mert amennyire torna/edzés ellenes voltam, annyira lelkesen és lelkiismeretesen csinálom. Persze ezt senki nem írja elő, senki nem tart fegyvert a fejemhez, hogy muszáj megtennem. Ezt magamért csinálom, mert én akarom, a szabad elhatározásom volt az egész. Láttam sok cikket arról, hogy x kilót lefogyott valaki. Aztán 2-3 hónapja elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy vajon nekem is sikerülne híznom? Mert könnyű lehet legyinteni, és azt mondani, hogy nekem ez nem megy, ilyen az alkatom, genetikai örökség, stb.

Zöldkártya felülvizsgálat :D

Halihó! :) 

Hétfő van, egyesek szerint HATEfő. Nekem egyelőre nincs vele problémám mivel, hogy én itthon az ágyban töltöm általában a hétfőket. Meg a keddeket is, ja és a többi napot is :D Na jó nem, ez így nem igaz. Ki szoktam kelni az ágyból amikor éhes vagyok, és amikor fürdeni megyek. Ja, és kedden meg csütörtökön angol tanfolyamra is járok. Szóval kikérem magamnak, nem vagyok naplopó. Csak egyszerűen nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt elképzeltem. Mindegy, majd lesz ez még így se. Ja, és közben december lett, úgyhogy a karácsony-imádók örülhetnek, én idén a drága Keresztlányom miatt fogom élvezni, mert neki ez az első karácsonya. Persze a Keresztfiam is egy nagy boldogság nekem karácsonykor. Imádom ahogy bontja izgalommal az ajándékokat. Ha másért nem is, de értük mindenképp megéri. :)

Emlékek alkalmából

Halottak napja alkalmából egy kissé nehezebb hangvételű poszttal jövök. Nos én nem vagyok oda túlzottan az egynapos ünnepekért, de még a Karácsonyért se. Egyedül a névnap, szülinap és a szilveszter az amire azt mondanám, hogy oké legyen. Engem nem érdekel a Valentin nap, nem érdekel a Nőnap, nem érdekel a Húsvét, a Pünkösd. Sőt, sajnos egyelőre az Anyák napját se tudom igazán kedvelni. Pedig az tényleg egy szép ünnep, de mivel engem már onnan fentről lát az Édesanyám így nincs túl sok boldogság számomra május első vasárnapján.

A mai nap sem épp örömünnep. Ma van azoknak a napja akik már nem járnak-kelnek velünk a lakásban és mint földi létező megszűntek. Nem szeretem sem kimondani sem leírni azt a szót: halott. Kisebb koromban a halál és a vele kapcsolatos dolgok mindig félelmet keltettek bennem. De talán ez valahol normális. Később aztán úgy kezdtem el hozzáállni a dolgokhoz, hogy aki meghal elmegy az továbbra is itt van velem, csupán nem látom már őt. A mai napig ezzel a tudattal élek együtt, csupán társult mellé az az érzés, hogy igenis akármennyire is képzelem, hogy itt vannak velem az mégsem ugyanaz. Nekem szükségem lenne a beszélgetésre, a közös nevetésekre, az, hogy leüljünk együtt enni, hogy meg tudjam ölelni és tudjak adni az arcára egy puszit. Ezek fontosak lennének.

Hízásra fel! :)

Igen, mindenki jól olvasta a címet, nem elírás és nem is vicc. A mai világban, amikor naponta megtalálható a szennylapokban magazinokban legalább egy olyan oldal, ahol arról regél a cikkíró, hogy "10 tipp a tökéletes alakhoz" vagy "10 tipp hogyan adj le x kilót karácsonyig" én bizony a plusz kilókért fohászkodom nap mint nap. Sőt, több éve könyörgöm a sorsnak, hogy csak egy kicsit mozduljon meg a mérleg nyelve, de ne balra, hanem jobbra, és közben azon gondolkodom, hogy amíg a média gyöngyszemeiből folynak a fogyókúra ötletek és szentszavak, addig velünk vékony emberekkel mi van? Velünk nem foglalkoznak?