XMAS TAG - KARÁCSONYI FILMEK

Közeleg a Karácsony, és bár már október óta látok Mikulás csokikat, meg szaloncukrokat a boltok polcain -ami szerintem borzasztó kiábrándító- mégis december első napja számít talán az igazán karácsonyi készülődés kezdetének. Én már többször kifejtettem a véleményem a Karácsonyról, nem szeretem, nem tudom szeretni fogom-e valaha, az viszont a helyzet állása szerint biztos, hogy nem idén fogom megszeretni. Na de nem ez itt most a lényeg, hanem hogy a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoportban beszálltam egy játékba, miszerint mától kezdve december 24-ig minden nap lesz egy téma, amiről írni kell. Az első téma a karácsonyi filmek lesznek. Ha valami extrára, újdonságra vágysz akkor sajnos ki kell ábrándítsalak, rossz helyen jársz. Én ugyanis nem vagyok ilyen karácsonyi filmnézős típus, viszont amiket szeretek azok a jól megszokott, 100 éve játszott filmek. 

Emlékek alkalmából

Halottak napja alkalmából egy kissé nehezebb hangvételű poszttal jövök. Nos én nem vagyok oda túlzottan az egynapos ünnepekért, de még a Karácsonyért se. Egyedül a névnap, szülinap és a szilveszter az amire azt mondanám, hogy oké legyen. Engem nem érdekel a Valentin nap, nem érdekel a Nőnap, nem érdekel a Húsvét, a Pünkösd. Sőt, sajnos egyelőre az Anyák napját se tudom igazán kedvelni. Pedig az tényleg egy szép ünnep, de mivel engem már onnan fentről lát az Édesanyám így nincs túl sok boldogság számomra május első vasárnapján.

A mai nap sem épp örömünnep. Ma van azoknak a napja akik már nem járnak-kelnek velünk a lakásban és mint földi létező megszűntek. Nem szeretem sem kimondani sem leírni azt a szót: halott. Kisebb koromban a halál és a vele kapcsolatos dolgok mindig félelmet keltettek bennem. De talán ez valahol normális. Később aztán úgy kezdtem el hozzáállni a dolgokhoz, hogy aki meghal elmegy az továbbra is itt van velem, csupán nem látom már őt. A mai napig ezzel a tudattal élek együtt, csupán társult mellé az az érzés, hogy igenis akármennyire is képzelem, hogy itt vannak velem az mégsem ugyanaz. Nekem szükségem lenne a beszélgetésre, a közös nevetésekre, az, hogy leüljünk együtt enni, hogy meg tudjam ölelni és tudjak adni az arcára egy puszit. Ezek fontosak lennének.