Már napok óta intenzíven a táplálkozással foglalkozok. Megyek tanfolyamra is, amit a blog Facebook oldalán már olvashattatok is. Mindenképp a fő helyen szerepel a saját táplálkozási szokásaim megváltoztatása. Rengeteg mindent elolvastam már a témában, és folyamatosan gyűjtöm a további tanulnivalókat, hasznos információkat. Nem bízom a véletlenre, és nem táborozok le a legelső pontnál, hanem szépen végig megyek a biológia könyvön, a különböző tápanyagtáblázatokon, az egészséges életmódról szóló cikkeken, könyveken, tanulmányokon. Plusz ugye nekem itt a Crohn is, ami bár szenzációsan nyugodt időszakát éli, mégsem hagyhatom őnagyságát figyelmen kívül, hiszen ő az örökös élettársam aki jelenleg vakációzik, de mivel sosem jelenti be előre, hogy mikor tér vissza 1-1 kiruccanásáról így résen kell lennem, ha nem szeretnék kellemetlen meglepetést. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy bizony oda kell figyelnem arra, hogy mit eszek. Ezt apránként kellett kitapasztalnom, szépen minden lépcsőfokot meg kellett másznom. Ma már nagyjából körvonalazódtak azok az ételek, élelmiszerek, amelyeket sajnos nem bír a pocakom így fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Ezekkel azóta sem kísérletezek nagyon, mert a fene se akar önszántából szenvedni. Kilőttem tehát az étkezésemből a babot, a borsót, a lencsét, a káposztát és a tejet. Na jó, ez sem ennyire sarkalatos azért, ugyanis a paradicsomos káposztát például gond nélkül megeszem, míg az én hőn szeretett töltött káposztámról le kellett mondanom. További puffasztó élelmiszerekkel csínján bánok, de kis mértékben (tehát nem minden nap eszem őket) elviseli a rendszerem. Sok bélbeteg összetenné a két kezét ha látná, hogy nekem csak ennyitől van bajom, mert tény és való szerencsés a helyzetem. Idejében elkapták a betegséget, így a gyógyszeres kezelésem is időben elindult, ami nagyon szépen kordában tartotta az állapotomat, és bizony jelenleg egy darab gyógyszert sem szedek. Ma 3 éve, hogy már hivatalosan is Crohn beteg vagyok.
