Igen, bizony tegnap Nike nap volt. És sajnos a tegnapi napon következett be az, hogy beletört a bicskám, elvéreztem. Nem bírtam végigcsinálni a 45 percet. Csak a felét. Igen, most nagyon dühös és elkeseredett vagyok, de egyszerűen nem ment. A testem totál beadta a kulcsot, és ellenkezett velem. Közben hiába akartam az agyamat rávenni, hogy irányítson, nem ment. Nem mondom, a feladatok is nehezek voltak, de máskor is azok mégsem adom fel. Tegnap megtettem, tegnap nem bírtam. Talán én se bírhatom mindig, talán nekem is kell valamikor a stop. Ilyenkor mikor ennyire nem megy valami, akkor általában elkezdek kutatni ott belül...a lelkemben. Most is ezt kéne tenni, de már küldi is az agyam az infót, hogy nincs semmi gáz, nem is történt semmi, mi bajom lenne. Gyanús nekem ez a hirtelen védekezés. Baj van itt. Érzem.
