Miközben néztem épp egy sorozatot, rájöttem, hogy szeretnék valami személyeset is adni magamból azoknak, akik idetévednek és elolvassák ezt a posztot.
Egyelőre rövid kis bejegyzés lesz, csak hirtelen ami eszembe jut. A sorozatról jutott eszembe az, hogy betekintést nyújthassak a lelkembe, így most elmondanám, hogy szeretem a sorozatokat. A szappanoperákat. Igen, azokat, amikről az embereknek a nyugdíjasok jutnak eszükbe. Amiken jókat lehet sírni, amik miatt el lehet hinni, hogy bizony létezik az a herceg és egy napon belovagol a fehér lovon, és csillogó gyémántot húz az ujjunkra és elvágtat velünk a naplementébe.