Harcolni KELL!!!

Muszáj harcolni, és erősnek lenni. Ez kell hozzá. 

A napokban sokat gondolkodtam, és leginkább tartósan beteg emberek viselkedését figyeltem meg. Van aki erős, és harcol, van aki csak úgy belenyugszik, és van aki fel akarja adni. 

Én nem tudom milyen lehet elgondolkodni azon, hogy itt a vége, és nem csinálom tovább. Hogy elég volt. Persze belátom, hogy senkinek sem könnyű úgy élni, hogy tudja, ez bizony nem gyógyítható. Na már most, nem feltétlen a halálos kórokról van szó. Ugyanis sokan azonnal a legrosszabbra gondolnak, ha meghallják ezt a kifejezést: gyógyíthatatlan. 

Igen, valóban, nem gyógyul meg...teljesen. De van rá mód, hogy javuljon, vagy legalább szinten tartsa magát. És szerintem ez nem kevés. Hiszen mennyivel jobb úgy ÉLNI, hogy beszedek pár gyógyszert, időnként felkeresem az orvost, és teszem a dolgom TOVÁBB, mint, hogy számolnám a napokat, és várnám mikor fogok MEGHALNI. Na ezzel nem azt akarom mondani, hogy mennyire jó dolog gyógyszerekkel élni, és ezáltal kissé korlátozva. De én nem adnám fel soha, semmi pénzért. Bele lehet fáradni, de csak egy időre. Szerintem igenis harcolni kell, és akkor is felállni, ha a betegség jön és leterít...egy időre. Na olyankor kell a legeslegjobban törni előre, és nem hagyni, hogy ő erősebb legyen. Persze lehetnek néha nagyobb ütések tőle, ami újra leterít, de egy kis nyugi után fel kell húzni a kesztyűt, és elkezdeni ütni. Küzdeni. Harcolni. Ütni. Nem feladni. Ja, és igen... HINNI!!! Ez fontos. Mert ha nem hiszem el, hogy erősebb vagyok nála, akkor nem is leszek az. 

Van, hogy összeomlik az ember. Nem vagyunk vasból, az ütések fájnak. De akkor is fel kell állni! Végig kell járni mindent, a legkisebb utcáig. Ha valahol nem találjuk a megfelelő módot, hát tovább kell menni, és keresni. 

Mikor a legjobban fáj, akkor sem arra kell gondolni, hogy te jó ég mindjárt meghalok. Hanem, hogy na mi van, csak ennyit tudsz? Persze most aztán lehet elakad a lélegzet, és azt gondoljátok megőrültem, és nem éreztem még igazi kínt. Lehet. De volt részem már sok mindenben. Volt, hogy azt hittem annál nagyobb fájdalom nincs. Aztán megtapasztaltam, hogy de, van. És azt is kibírtam. Azt is túléltem. Minden egyes alkalommal jobban hiszek az erőmben, és tudom, hogy majd ha jön nagyobb fájdalom, akkor ugyan lehet összetörök, de az utolsó erőmmel is fel akarok majd állni. És fel is fogok. De ha meg sem próbálja az ember akkor nem fogja tudni, hogy vajon képes-e rá. Van is egy mondás, ami itt nagyon igaz...

"Ha megpróbálod veszíthetsz, ha meg sem próbálod veszítettél"

Igen, veszíthetsz, de nyerhetsz is. Viszont MEG KELL PRÓBÁLNOD!!! Mindenképp. Hinned kell magadban, hinned kell az erődben! 

Ja, és ezt nem csak beteg embereknek írtam! Neked is, akkor is ha nem vagy tartósan beteg. Hiszen lehet valakinek nagy fájdalma orvosi diagnózis nélkül is. Lehet valami, ami úgy érzed folyamatosan legyőz. Hát akkor menj, és GYŐZD LE TE ŐT!!!