Elkerülhetetlen

Napok óta le se állok. Vizsgaidőszak, én így szeretlek! De eddig meg is van a hajtásom eredménye! Már csak 2 vizsga van hátra, és vége a 2012/2013-as tanévnek. 

És már napok óta minden jobb. Lehet csak azért, mert leköt a tanulás, de nem agyalok. Negatív dolgokon meg végképp nem. Csak a jó energiákat vonzom be. Minél pozitívabb, annál jobb. Tanulok, hajtok, és a vizsgák végén mindig büszke vagyok a sikeremre. Ezért is kezdtem el hinni abban, hogy amit akarok, azt elérhetem. Van hozzá erőm, csak bele kell fektetni. Nem szabad rettegni, hogy ez vagy az nem sikerül. Mert akkor csak azt fogjuk az életünkbe vonzani. A rosszat. Az meg kinek kell? Na ugye. Igyekszem csak jó dolgokra gondolni. Hiszek magamban, és abban, hogy képes vagyok rá. Hogy mire? Bármire. És ez csak így működik. Ha én hiszek benne. Senki más, csakis én. Mert más hiába hisz bennem, ha én nem hiszek magamban. Sorra valósulnak meg a terveim. Igaz egyelőre csak a tanulás köré csoportosulnak, de az a fontos, hogy működik. Nem aggódok, nem idegeskedek. Lesz, ami lesz. Én beleadok mindent, ami tőlem telik, aztán majd kiderül mennyi is volt az annyi. 

Aztán már egy ideje motoszkál a fejemben valami. Múltkor megnéztem az Ízek, imák, szerelmek című filmet, és nagyon nagy hatással volt rám. Abban van arról szó, hogy a főszereplő nő megtalálja a szavát. Mert, hogy mindenkinek van egy szava. Hát, én azóta is gondolkodtam rajta, hogy vajon az én szavam mi lehet. De nem tudtam rájönni, valahogy egyiket sem éreztem magaménak. Aztán pont tegnap este jutottam arra a döntésre, hogy nem foglalkozom vele, mert ezt erőltetni nem lehet. Ha van, majd megtalálom. Megtaláltam. Ma.
Tegnap is és ma is rádiót hallgattam a vonaton, meg séta közben. Mindkét nap szólt egy dal, amit nagyon szeretek, de recsegett az adás, így nem tudtam hallgatni, úgyhogy tovább pörgettem a rádió állomást. Aztán ma eszembe jutott itthon, így hát megkerestem a dalt, és meghallgattam. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy lefordítsam a címét. Inevitabile. Ez egy olasz szó, és azt jelenti Elkerülhetetlen. Ekkor pedig belém hasított az érzés. Igen, ez az, ő az. Az én szavam. És ez több okból is furcsa. Néhány héttel ezelőtt eldöntöttem, hogy újra szeretnék elkezdeni olaszul tanulni. Mert tanultam régebben, csak elhanyagoltam, így a tudásom megkopott. Aztán pár napja kezembe vettem a szótárt, és csak úgy olvasgattam szavakat. Ekkor jutott eszembe újra ez a "Mi az én szavam?" dolog. Fogtam, és csak úgy véletlenszerűen elkezdtem nyitogatni a szótárt, és ahol kinyílt, ott minden szót elolvastam. Kerestem a szavam, de nem találtam. Viszont kétszer, vagy háromszor is kinyílt az "i" betűnél. Furának tartottam, de minden hiába, nem lett meg a szavam. Felhagytam a kereséssel ismét. És tessék, ma jött és rám talált. Ráadásul "i" betűvel kezdődik. A jelentése pedig rettenetesen passzol hozzám, és az életemhez. 

Elkerülhetetlen. Ezt többször is elismételgettem magamban. Micsoda remek szó. Legalábbis nekem mindenképp. Ugyanis én azt vallom, hogy az életben soha nincs véletlen. Aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Elkerülhetetlen. A jó is, és a rossz is. Bárhogy próbálkozik az ember, nem lehet elkerülni a dolgokat. Előbb vagy utóbb, de minden bekövetkezik, minden a helyére áll. Elkerülhetetlen. Az én életemben mindig így volt ez. Tehát igen, tökéletesen illik hozzám. Inevitabile, vagyis elkerülhetetlen. Az én szavam. Az életem szava.
Köszönöm, hogy rám talált. Nem erőltettem, csak jött, és megtalált. Jött, és itt fog maradni. Mert az enyém. Tudom. Érzem.

A bejegyzés tetején pedig ott van ő. A dal. Amit szintén nem kerülhettem el. Hiszen elkerülhetetlen. Inevitabile.