Türelem

Elmúlik. Idővel tudom, hogy el fog múlni. Ez a szorító, és nyomasztó érzés nem tarthat örökké, én hiszem.Minden nap egy kicsit más szögből látom a dolgokat. De talán az utolsó elképzelésem az igazi.
Van akit elengedek, és van akit visszavárok. Mert tudom, hogy jönni fog majd, mert nincs az az isten, hogy ne. Ismerem. Mindig ez van. Bár, ezt most más helyzet, de mégis hasonló. Csak most rajtam a sor, én tanulok most ebből. Neki se könnyű, tudom. Nehéz a helyzete, de majd letisztul minden. Csak idő kell. Bár ez a legnehezebb. A várás. Várni, és várni, és még mindig csak várni.

De ha türelmes az ember, akkor eljön majd a jó is. A seb sem gyógyul rögtön, amit egy járdahiba miatt szerez az ember a kezén vagy a lábán. A szív sebeivel sincs ez másképp. Idő kell a tisztuláshoz, és az újrakezdéshez. És ezt nem csak azért írom mert ezt olvastam valahol, hanem tényleg így gondolom. A könnyek kitisztították a szemeim, és megláttam valamit. Ezt a fontos gondolatot. Hogy legyek türelmes, ne akarjam rögtön a gyógyulást. Feküdni kell a földön, és gyűjteni az erőt a felálláshoz. Regenerálódni kell, hogy aztán majd biztonságosan vágjunk bele az újba. Tiszta lappal. A régi sebeket pedig hagyjuk magunk mögött. Mert bár ott lesz a nyoma a szívünkön, de nem kell mindig azt nézegetni, ha már valami másba kezdtünk. 

Igen, most én várok. Hagyom, hogy az idő dolgozzon. Türelem, türelem, sok sok türelem. Nem lesz könnyű, mert nem vagyok túl türelmes típus. De most ez KELL!!! Bevésem az agyamba, és jól bele is égetem, hogy mindig jusson eszembe. 

Ja, és tudom, hogy kissé zavaros lehet ez az egész annak aki netán olvassa. De nem magával a konkrét problémával szeretnék foglalkozni, hanem inkább azzal ami emiatt lezajlik bennem. Aztán egyszer majd ha lesz hozzá erőm lehet kiírom magamból az egészet. De addig inkább csak sejtelmesen írok. Mert most nekem ez a fontos. Az amit ebből tanulni fogok. Az érzéseim, és talán egyfajta változás, amin keresztül megyek.