A fájdalmak erősítenek a legjobban.
Azok
visznek előre. Adnak valami pluszt, amit tanulságnak hívsz. Ha túléled
-márpedig túléled- akkor olyan löket erőt kapsz, hogy szinte alig fér el
benned. Talpra állsz, és több leszel. A hibákból, és a fájdalmakból
tanulsz a legtöbbet. Amit elrontasz, az jó lesz majd valamire. Amikor
valaki kitép belőled egy darabot, az is később erősít majd. Az elején
még hiány, úgy érzed elvesztettél valamit, és semmi nem töltheti be azt
az űrt. Aztán egy nap, majd felébredsz, vagy épp a délutáni kávét iszod,
amikor rádöbbensz, hogy megint hiányzik valami. A fájdalom. Megszűnt. A
régi űr helyére jött valami. Erő. Rájössz, hogy már nem is fáj.
Ráadásul élsz. Megélted, átélted, és ami a legfontosabb....TÚLÉLTED! Ez
valami hihetetlen, mámorító érzés. Önerőből, csak te voltál egyedül.
Sikerült. Nagyon jó érzés. Hiszen mindig az a legjobb, amiért neked kell
küzdened, amiért dolgoznod kell. Nem esik az öledbe, neked kell menni
utána, vagy csak várni, hogy összeállj. Ami összetart, az pedig nem
holmiféle ócska ragasztó. Az beton. Vas. Lelki páncél. Valami olyan,
aminek van tartása. Ami erős. A részeddé válik, így te is az leszel.
Erős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése