
Szereted, ha ilyen vagy olyan, de nem szereted amikor amolyan. Jó lenne ha soha nem lenne amolyan.
Viszont
te sem vagy mindig tökéletes. Ezt lásd be. Ugyanúgy van rossz oldalad,
követsz el hibákat. Csak meg kell tanulni ezt is együtt szeretni azzal,
ami jó.
Őt szeretni. Úgy egészen. Ahogyan van. Nem csak bizonyos részeit.
Az
életben folyamatosan alkalmazkodunk helyzetekhez, emberekhez. Nincs itt
semmi titok. Ez így van. Persze az ember mikor tizenéves, akkor harcol,
meg lázad. Hogy ő ugyan nem, és azért sem. Ő a maga ura, vagy
elfogadják, vagy lehet tovább állni.
Nos
ha ez így megy, akkor ugyebár a másik fél is mondhatja, hogy ha valami
nem tetszik, akkor a viszont nem látásra. Itt kell megtanulni megoldani a
bajokat. Elsimítani a gubancokat. Leülni, megbeszélni. Csiszolódni
egymáshoz. Így lesz csak igazán fényes a gyémánt.
Így lesz a "te+én"-ből "mi". Így lesz egy csapat, így fog működni az egész.
Amit
pedig az elején írtam. Nos, nem kell mindig hangoztatni a bűvös szót.
Szeretlek. Persze mikor minden kezdődik, akkor csak úgy ömlik belülről,
és mintha csak ezzel lehetne kifejezni mindent. Pedig mennyi, de mennyi
mód van rá. Egy apró puszi, egy ölelés. Vagy bármilyen kicsi gesztus.
Akár egy pillantás is elég. Bármi, ami kifejezi amit érzel. De ha jól
szeretsz (márpedig rosszul nem lehet szerintem) akkor nem kell tenned
semmit. Ő tudni fogja, mert érzi.
Hiszen
ott van a szíved, odaér hozzád. Az ő szíve pedig odaér hozzád. Létrejön
az a kapcsolat, ami viszi az érzéseket, és neked közben semmit nem kell
tenned.
Bocsánat, egyetlen dolgod van. Úgy ahogy van, teljes egészében... Szeretni Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése