Vége

Eltűntem, tudom. Bár fogalmam sincs, hogy olvas-e valaki, de aki itt van, annak jelentem: ÉLEK!

Már korábban is írtam, hogy túl vagyok a nagy fájdalmamon. De úgy hiszem most tudok tényleg pontot tenni ennek a hosszú mondatnak a végére. 

Vége.

Megszűnt a szívzsibbadásom, eltűntek a könnycseppek a szemem alól. Csendben sétált el a bánat, és még csak annyit se mondott: Viszlát!

Jó is, hogy nem mondta. Mert nem akarom viszont látni.

Köszönöm, kezdek jól lenni, köszönöm tudok mosolyogni. Őszintén nevetni. 

Nem tudom, hogy innentől kezdve merre visz az út, de remélem, hogy a JÓ felé. Remélem tudok majd írni. Ki fog jönni belőlem, érzem. 

Talán már nem utál, talán már az ő szívében is inkább béke van, mint harag. Talán. Ezt nem tudhatom biztosan, csak remélni merem. Remélem, hogy nem fáj már neki sem. Remélem tovább lépett. 

Kívánom legyen boldog. 

8 kemény hónap ami a hátam mögött van. Biztosan lesznek még kemény napok. Majd egyszer, az életben valamikor. De talán nem ma, és nem is holnap. 

Még csak kavarognak bennem a gondolatok, várom, hogy lecsendesedjen minden, és tudjak írni. Minden le szeretné írni. Az összes fájdalmat, és azt, ahogy végleg megszűnt a bánat. 

Várjatok rám, én majd jövök. Ígérem hamarabb. 

Most pedig csinálok egy új stílust a blognak. Remélem tetszeni fog :)