XMAS TAG - KARÁCSONYI FILMEK

Közeleg a Karácsony, és bár már október óta látok Mikulás csokikat, meg szaloncukrokat a boltok polcain -ami szerintem borzasztó kiábrándító- mégis december első napja számít talán az igazán karácsonyi készülődés kezdetének. Én már többször kifejtettem a véleményem a Karácsonyról, nem szeretem, nem tudom szeretni fogom-e valaha, az viszont a helyzet állása szerint biztos, hogy nem idén fogom megszeretni. Na de nem ez itt most a lényeg, hanem hogy a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoportban beszálltam egy játékba, miszerint mától kezdve december 24-ig minden nap lesz egy téma, amiről írni kell. Az első téma a karácsonyi filmek lesznek. Ha valami extrára, újdonságra vágysz akkor sajnos ki kell ábrándítsalak, rossz helyen jársz. Én ugyanis nem vagyok ilyen karácsonyi filmnézős típus, viszont amiket szeretek azok a jól megszokott, 100 éve játszott filmek. 

Liebster Award díjat kaptam

Már több mint egy hónapja kaptam a díjat, de csak most értem meg arra, hogy válaszoljak és megírjam a posztot. Köszönöm Nora's Diaries a kitüntetést. :) A szabályok úgy szólnak, hogy random tényeket kell megosztanunk magunkról, válaszolnunk kell a kérdésekre, amiket az a blogger tett fel akitől kaptuk a díjat, majd meg kell neveznünk 5 blogot és kérdéseket tenni fel. Nos, én nem adom tovább ha nem gond, mert majdnem minden blognál járt már a díj akinek adnám, plusz nem tudok most összehozni kérdéseket, sajnos nincs rá agykapacitás. I'm so sorry... Na de akkor jöjjenek a randomságok rólam és a kérdésekre adott válaszok. 

A nap bloggere

Nos, megint egy pici újdonság amit Suz'n Főni tervelt ki. Az MBBK csoportban tette közzé, hogy mit szólnánk ahhoz, ha minden nap lenne egy blogger, akitől lehet kérdezni, és ez a blogger majd egy bejegyzésben válaszol az összes kérdésre. Eddig már rengeteg jelentkezőt regisztráltunk és hát én voltam a leggyorsabb jelentkező, így enyém az első nap. Nagyon sok kérdés érkezett és mindegyik nagyon jó. Volt amelyik többször volt, de azokra csak egyszer válaszolok. Gondolkodtam rajta egy egészen rövid ideig hogy videó formájában válaszolok a feltett kérdésekre, de annyira utálom a hangom visszahallani, hogy egyelőre még nem vagyok felkészülve arra, hogy ezt így nyersen megosszam veletek.

Na de szerintem csapjunk is bele a lecsóba :D

Egy újabb kihívás :)

Nos, a Facebook néha átok, néha áldás. Nemrég azonban egy jó kis kihívásra bukkantam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoportban. Egy 30 napos kihívásról van szó, de ezúttal nem egészséges életmód vagy testformálás a témakör. Inkább amolyan ismerd meg te is jobban magad és ha akarod hát oszd meg gondolataidat a blogon. Ha csatlakoznál (akár van blogod, akár nincs), akkor íme itt a lista, hogy az adott napon milyen témát is kell boncolgatnod. 

#The4WeekChallenge - az elbukás

Emlékszem mennyire bizonygattam, hogy na majd most én megmutatom és végigcsinálom. Röhej vagy Andrea, komolyan. Ha egy 2 napos hasfájás derékba törte azt, hogy véghez vigyem ezt a kihívást, akkor mit is akarok én az élettől? Nevetséges, komolyan. Na de még mielőtt itt élve elásnám magam, azt azért sikerült betartanom, hogy jó útra terelem eltévelyedett, sötét lelkemet. Eltelt egy hónap azóta, amióta felhagytam egy bizonyos életformával, és erre borzasztó büszke vagyok és jobban is érzem magam. Nem kell már az az élet, sőt talán soha nem is kellett volna. Persze utólag mindig okos az ember, amikor már a padlóról kapargatja össze magát, és igyekszik nem feladni, hanem a szarból megpróbál várat építeni. Én is jelenleg az építkezés fázisban vagyok. Sajnos az élet mindig bebizonyítja nekem, hogy mindig van lentebb, mindig tud mélyebbre lökni. A pofonok mintha egyre csak erősebbek lennének, és nem tudom még hányat bírok elviselni. De amíg viselem, addig itt vagyok és megyek tovább akkor is, ha nem érzem a lábam alatt a talajt. Pedig hányszor de hányszor végigfutott az agyamon az, hogy feladom a picsába az egészet és nem érdekel. Kábé tartott kettő percig amíg ezen gondolkodtam, majd egy képzeletbeli maflást adtam magamnak, mert meg vagyok én hülyülve? Dobjak el mindent amiért már megdolgoztam és hagyjam győzni a gonoszt? Frászkarikát. 

#The4WeekChallenge - #7thday

2015. szeptember 28-án vágtam bele csinos fejszémet egy nagy fába. Ha most olvasol itt először erről, akkor ide kattintva megtalálod a többi posztot is a témában. A régi motorosok meg tudják miről van szó. 

Nos, mivel letelt az első hét, így valamiképp összegezném, hogy mit is sikerült véghez vinnem, és mi volt amiben hibáztam. Az edzéseket becsületesen megcsináltam, szóval ez piros pont. A víz/tea ivást 2 alkalommal rontottam el, a bűnöm egy energiaital és tegnap kóla. Az angolozást is picit hanyagoltam, de valahogy nem kötötte le a figyelmemet az olvasás. Pedig muszáj csinálni, mert így nem jutok egyről a kettőre. A tápszer és tömegnövelő fogyasztását is betartottam, bár sajnos a tömegnövelőm elfogyott, szóval azt minél hamarabb pótolnom kell. Instagramon csináltam a fotókat, bár nem mindennap de sajnos még meg kell tanulnom meglátni a szép dolgokat az életben. A személyiségem formálása is döcögős. 

#The4WeekChallenge - #5thday

Hjézus, kihagytam két napot is a héten, de sebaj most itt vagyok. Aggodalomra semmi ok, csak az írást hagytam ki, a többi listapontot űzöm-hajtom. Na jó, az angolozást kicsit mellőztem, mert akkora pörgés volt most munka terén, meg az agyam is mindig máshol járt, úgyhogy az most kicsit elmaradt, de pótolom majd a hiányosságaimat. Edzés terén lenyomtam mind az 5 napot, nincs mese, tolni kell. Nagyon büszke vagyok magamra, mert bár ha létezne a káromkodásra valamilyen mérőeszköz, az tuti edzések végén kiakadna, viszont pár perc elteltével már el is száll ez a fajta dühöm és csak vigyorgok mint a vadalma, hogy a mai adagot is megcsináltam. Remeg olykor kezem-lábam, meg fáj mindenem és alig bírok felállni a földről, de érzem azt, hogy mekkora alázatot követel tőlem ez az egész. Ez pedig valami fantasztikus érzés. Legalábbis nekem az.