1000 köszönet :)

Ma reggel csodás napra ébredtünk :) A blog ugyanis elérte, hogy 1000 alkalommal lett megnyitva! :)

Hízásra fel! :)

Igen, mindenki jól olvasta a címet, nem elírás és nem is vicc. A mai világban, amikor naponta megtalálható a szennylapokban magazinokban legalább egy olyan oldal, ahol arról regél a cikkíró, hogy "10 tipp a tökéletes alakhoz" vagy "10 tipp hogyan adj le x kilót karácsonyig" én bizony a plusz kilókért fohászkodom nap mint nap. Sőt, több éve könyörgöm a sorsnak, hogy csak egy kicsit mozduljon meg a mérleg nyelve, de ne balra, hanem jobbra, és közben azon gondolkodom, hogy amíg a média gyöngyszemeiből folynak a fogyókúra ötletek és szentszavak, addig velünk vékony emberekkel mi van? Velünk nem foglalkoznak?

Depis hétfő

Tegnap befordulós napom volt. Havonta egyszer tuti van egy ilyen nap, mert mintha szüksége lenne rá a szervezetemnek. Pedig nem direkt alakítom így a dolgokat, egyszerűen úgy alakul, hogy szépen becsukom a szobám ajtaját, befekszem az ágyba, jól betakarózom, és filmet vagy sorozatot nézek, és kb. 20 percenként bőgök. A könnyek által pedig nem csak a szemem, hanem a lelkem is megtisztul, könnyebb lesz. Egyszer egy barátnőm mondta nekem azt, hogy "Te szeretsz sírni, te szeretsz szenvedni." Milyen igaza volt :D Az ilyen napokon egyedüllétre van szükségem, és hagyjon mindenki békén. Ez pedig azért kell mert utálom ha sírni látnak, így ha depis nap van, akkor a minimális kötelező együtt kajálásokon kívül messzire elkerülöm a családot is.

Októberi péntek reggel

Reggel mikor kinyitottam a szemem, és kinéztem az ablakon, csak a borús szürkeséget láttam. Aztán ahogy jobban figyeltem, hallottam is azt az ismerős kopogást, ahogyan a tetőt veri az eső. Igen, esik. És ez így október vége felé már igen normálisnak mondható időjárás. Nem vagyok túlzottan oda az esőért, de egy ideje már amikor esik mindig arra gondolok: nesze nekem, tessék szokni! Ilyenkor pedig egy kicsivel máris jobb a kedvem, mert elkalandozhatok a jövőről szőtt álmaim felé, és mindjárt szépnek látok mindent...igen még az esőt is. Ezután pedig egyre több jó dolgot tudok felsorolni, ami vonzóvá teszi ezt az időjárást.

Ott van kezdetnek az, hogy mivel esik, így meg tudom győzni magam arról, hogy 100%-ig jogom van egésznap ágyban feküdni, takaró alatt és sorozatot nézni (mondjuk akkor is ezt csinálom ha nem esik, csak akkor némi bűntudattal :D).

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc évszak

 Nos, elérkezett egy újabb VKP idő. A mai téma pedig az, hogy a kedvenc évszakunkról kell írni.


Én minden évszakban találok valami szépet, valami varázslatosat. Télen a hóesést, tavasszal azt, ahogy a föld virágba borul, nyáron a kevés ruhát és a szikrázó napsütést, ősszel pedig a színes faleveleket. Mindez olyan csodálatos. Mindegyik ad valamit a világnak, és ettől lesz teljes a körforgás. A négy évszak miatt lehet érezni egy év múlását.
Mégis, ha választanom kellene, akkor a tavaszt választanám. Mindig azt hittem a nyár a legjobb, mert ugyebár minden diák a hosszú nyári szünetet élvezi, valamint a strandolást, és a hosszú nappalokat, a megannyi bulit. Ez mind szép is, meg jó is, ráadásul nyáron van a szülinapom, ami még egy ráadás minderre. De valahogy ahogy egyre csak rohannak felettem az évek, úgy haladtam a tavasz felé.

Szép volt fiúk!

Felháborodással indul a reggel. Yeeee, már olyan régen volt ilyen csodás reggelem...francnak se hiányzott. De kezdem a legelején. Valahol az interneten olvastam a "Magyarország angolul tanul" című kezdeményezésről, ami arról szólt, hogy naponta kap az ember 5 kifejezést példamondattal együtt, és mindezt 30 napon keresztül. Gondoltam milyen jó móka lesz, hiszen úgyis angolt szeretnék tanulni, így hát éltem is a lehetőséggel, és feliratkoztam a napi 5 ingyenes kifejezésre. A regisztrációs levélben azt írták, hogy aki mind a 30 levelet megnyitja és így napi 5 percet szán angol tanulásra, az a 30. nap végén ajándékot kap, ami egy kuponfüzet, és különböző szolgáltatóknál lehet beváltani (könyvesbolt, angol tanfolyamok, stb.), továbbá kitölthet egy tesztet is, ami megmutatja, hogy mennyit sikerült megtanulni a kiküldött kifejezésekből, és ezen felül egy nyereményjátékban is részt vesz, így az ajándék kuponfüzet mellett még nyerni is lehet. Én alapjáraton nem dőlök be az ilyen nyereményjátékoknak, mert nem hiszek nagyon bennük, de ennél azt mondtam, hogy hát mindenképp hasznos lesz, mert csomó új kifejezést megtanulhatok, nem is érdekelt az, hogy én most nyerjek.

Személyes (I. rész)

Miközben néztem épp egy sorozatot, rájöttem, hogy szeretnék valami személyeset is adni magamból azoknak, akik idetévednek és elolvassák ezt a posztot.


Egyelőre rövid kis bejegyzés lesz, csak hirtelen ami eszembe jut. A sorozatról jutott eszembe az, hogy betekintést nyújthassak a lelkembe, így most elmondanám, hogy szeretem a sorozatokat. A szappanoperákat. Igen, azokat, amikről az embereknek a nyugdíjasok jutnak eszükbe. Amiken jókat lehet sírni, amik miatt el lehet hinni, hogy bizony létezik az a herceg és egy napon belovagol a fehér lovon, és csillogó gyémántot húz az ujjunkra és elvágtat velünk a naplementébe. 

VKP kedvenc zenék, bővített kiadás

Az előző VKP posztomhoz (amit itt olvashattok) szeretnék némi kommentet fűzni ebben a bejegyzésben, ugyanis több blogger posztját is elolvastam a témában, és jó volt olvasni, amikor leírták 1-1 zenénél, hogy az mit is jelent nekik. Én ezt kihagytam, pedig bele szerettem volna írni, csak szorított a határidő és nem volt rá időm. Most viszont akkor szeretném én is leírni azt, hogy mit jelentenek nekem a felsorolt dalok, valamint ki is bővítem a listát.

Nos, lássuk is akkor. :)

{Vigyázz, Kész, Posztolj!} - Kedvenc zenék

Mint a címből is kiderült, ma a kedvenc zenékről lesz szó. Mivel nem szeretném ha csak ilyen lista szerű felsorolás lenne, ezért írnék pár dolgot magamról ezzel kapcsolatban. Én kérem szépen popper vagyok. Persze ez így elég erős kijelentés, mert nem csupán pop zenét hallgatok, viszont nem tudnám magam elképzelni ahogy mindenféle hörgős zenére rázom a hajam, valamint azt sem tudom elképzelni, hogy egy monoton szögelős, kalapácsolós zenét élvezzek valaha. Vannak persze jó rock zenék is, meg persze a szögelős zenék közt is akad elviselhető, de ezek inkább a nyugisabbak, amik a pop irányába hajlanak.

Napi gondolat

 

 Inkább megyek a szívem után és fájjon később a fejem, mintsem menjek a fejem után és fájjon később a szívem...

Rímfaragó

 

Miért nem vagy képes megmondani, bele a szemembe?

Miért teszel az utamnak folyton keresztbe?

Egyszerűbb lenne megmondani, hogy ennyi volt, viszlát édes

Nem kellenek a szép szavak, hisz mindegyik túl mézes.

Mért hitetted el velem, hogy majd semmi sem változik?

Kettőnk közül az én lelkem távozik

De ne félj, nem halok bele a bánatba,

Csak belevágok valami ismeretlen távlatba.

Menj ha neked így jó, én nem állok az utadba

Ne feledd, kitörölni nem tudsz, ott vagyok a múltadba.

Ne felelj, nem kell a kérdésekre válasz

Viszont azt ígérem engem többé nem bánthatsz.

Itt van a ma

Itt van a ma, itt van a most. A tegnap, a múlt pedig ott. Maradjon is azon a helyen. A jövő pedig még nincs itt. De ne is siettess semmit, mert a holnap is eljön majd, meg az azután is. Hisz így megy ez, így kerek a világ.

Az biztos, hogy ma élsz. Az már a te döntésed, hogy hogyan. Belesüllyedhetsz a bánatba, abba az álló vízbe, amiben vagy. De ki is léphetsz az állandóságból. Csak akarnod kell. Én azt mondom, hogy mindig az a legjobb, ha valami újba kezdesz. Olyan szép a világ, és olyan változatos az élet. Tedd azzá magadnak. Menj, ugorj fejest a közepébe. Próbálj ki olyanokat, amiket eddig nem. Hidd el, egy csodás élményben lesz részed. Most pedig ne gyere azzal, hogy nincs neked erre időd. Képzeld, hogy van. Amire szeretnéd, arra lesz.

Mássz ki a mókuskerékből, mert bizony azon kívül is van élet. Szakíts a monoton élettel, és pörögj fel. Nem fogod megbánni. Mindenki meg fogja érteni, hogy neked erre most szükséged van. Meg kell, hogy értsék. De legelőször neked kell elhinned, hogy igenis szükséged van az újra, a változásra.

Csodák

Az életünk olykor túl gyorsan rohan. Hajt minket, egyre csak hajt a holnap felé. Olyan ez, mint mikor vonaton ül az ember. Kinézel az ablakon, és látod, hogy a közeli dolgok csak úgy suhannak tova. Egy pillanat töredékéig látod, és már el is tűnt a látótérből. A messze lévő dolgok ugyan lassan, de szintén közelednek, vagy már haladnak is tovább. Épp csak láttad, még közel sem mentél, máris a semmibe veszett. Őrült tempó ez.

De ne akard megállítani soha. Hiába próbálkoznál, nem tudod. Ne fájjon az, ha van amit csak rövid ideig láthatsz. Annak bizonyára úgy kell lennie. Néha kellenek az álmodozások, a vágyakozások. Ha mindig megkapnál mindent, ráadásul annyi időre, amennyire szeretnéd, akkor mégis mi után vágyakoznál? Mi lenne az álmod?

Nem lennének olyan varázslatos pillanatok. Hiszen a varázs attól olyan gyönyörű, hogy akkor jön, amikor nem várod. Betoppan, megtörténik. Vágytál rá, és megkapod. Ez szerintem egy leírhatatlan érzés. Mint mikor Karácsony közeledtével nagyon vágysz egy ajándékra, és végül ott ragyog a fa alatt. Ezek azok a percek, amikor tényleg felhőtlenül boldog vagy. Mikor a csoda megtörténik, és tiéd az amire vágytál.

De egyszer a csoda is megszűnik. Viszont jön helyére majd új. Hiszen mindig van valami, amit nagyon szeretnél. Pont ezért mondom azt, hogy ne fájjon akkor se, ha nem történhet meg többé.

Egyszer a tiéd volt, és így a tiéd is marad örökre.

Sors

Bizonyos szálak összekapcsolódnak az életedben. Akkor is, ha nem akarod. Futhatsz, menekülhetsz, utolérnek.

Tiltakozhatsz érzések ellen, attól még érezni fogod őket.
Utálhatod a telet, de attól még el kell viselned minden évben.

A sorsod bizony létezik, a maga valójában. Lehet nem hiszel benne, gondolhatod, hogy ez csak valami maszlag. De egy nap majd be kell ismerned, hogy bizony van ami nem lehet véletlen.
Vannak amiket nem kerülhetsz ki, nem kerülhetsz el. Szembejönnek, eltarolnak, a földbe süllyesztenek. Vagy épp feltörnek, és a magasba emelnek.

Alfából omegát, és omegából alfát csinálnak olykor. Mint a hurrikán, ami a semmiből jött, lerombolnak mindent, és ami megmaradt, abból kell gazdálkodnod. De szerintem ez hihetetlen módon érdekes. Van egy kupac valamid, és ha elég elszánt vagy, akár egy egész világot építhetsz belőle magadnak. A kitartásod kell hozzá, meg a fantáziád.

Goodbye

Menj. Fordulj csak el nyugodtan. Már nem kellesz. Fuss, rohanj messze tőlem, és nem is kell, hogy visszanézz.

Más már a mi világunk. Szétcsúszott a kép, ami kettőnket ábrázolt. Már nem egy helyen van dolgunk. Megfakult a szín, megfakult a kapcsolat. De ne bánd. Én sem bánom már.

Én hagylak menni, hisz nem tarthatlak fogva. Egy ideig nem akartam, hogy távol légy. Ma már tudom, hogy jobb ez így mindenkinek.

Már én sem az vagyok, aki régen, és te sem. Nincs ezzel gond, a világ változik. Mi is változunk. Én megőrzöm a boldog perceket.

Csak egyet kérek. Ne bántsuk egymást. Váljunk el csendben. Ne okozzunk még nagyobb fájdalmat egymásnak. Mert ugyan megszakadt valami, de ne hagyjon keserű szájízt maga után. Ha meg kell halnia, hát legyen úgy. Annyit kérek, hogy legyen szép ez a halál. Fájdalmas, mert nem lehet boldog mikor valakik elbúcsúznak egymástól. De ne maradjon gyűlölet, csak béke.

Fogadd el te is, hogy nincs tovább…én is ezt teszem. Gondolj rám majd mosolyogva. Ne csillogjon könny szemedbe soha. Őrizz meg minden szép percet.

Én örökké így fogok majd emlékezni rád. Elengedem a fájó perceket, és örökké szépnek látom majd azt ami valaha közöttünk volt. Mert szép volt.

Örökké szép marad.

Kapcsolat

Emberek, akik az életedben vannak. A nevek változnak, az események szintén.

Emlékek, amik maradnak, és amik eltűnnek. Csak azok vésődnek az agyadba, amelyek igazán fontosak. Amire később nem lesz szükséged, az a feledésben merül.

Kapcsolatok. Van, ami épít. Van, ami rombol. Így megy ez. A kapcsolatok is változnak. Akad olyan, amelyik megszakad, de van olyan, amelyik kialakul, épül.

A sors eldönt mindent. Hogy mi marad, és mi megy. Vagy ki marad, és ki megy.

Viszont mindenkitől és mindenből kapsz egy darabot, amelyet így vagy úgy, de tovább viszel. 

Ne várj egyiktől se semmit. Köszönd meg, amit hozott, legyen az bármi. 

Hoznak majd könnyeket és nevetést is. Lesz amelyik fájni fog, lesz amelyik boldoggá tesz majd.

Viszont van egy olyan kapcsolat, ami mindenből adni fog, és minden maradni fog. 

Ez talán a legbonyolultabb, de a legértékesebb. 

Ez az, amit saját magaddal kötsz.

Higgy magadban

Lehet lesznek még napok, amikor nem fogod bírni, és zokogni fogsz.

Ne bánd.

Jöjjön.

Tudnod kell, hogy abból is fel fogsz majd állni.

Minél többször esel el, annál jobban fogja bírni a tested a zuhanást, és a becsapódást. A lelked is bírni fogja, meg a szíved is. Lehet lesz rajtuk megint törés, lesznek majd elvarratlan szálak, de ne félj. Minden a helyére fog majd állni, csak ki kell várnod. Be van időzítve, mint egy bomba. Pont akkor robban és áll le, amikor kell.

Persze van, hogy úgy érezzük ez most nem jókor történt. De bizony, pont akkor és ott. Mindennek meg van a helye és az ideje. Nem mi irányítjuk. Jön, és történik. Mi meg állhatunk, és teljesen összezavar, mert miért történik...?? Idővel kiderül. Minden letisztul, és értelmet nyer.

Akkor pedig jó érzés lesz tudni, hogy élsz, hogy túlélted.

Erős vagy. Annyira, hogy el sem hiszed.

Lehet még csak csodálod azokat, akik emelt fővel viselik a legnagyobb kínokat is, és közben talpon vannak.

Az arcuk nem rezdül, minden tökéletes körülöttük. De lehet, hogy csak körülöttük az. Belül meg lehet óriási a kavalkád, sőt szerintem az is. Csak nem látni, nem mutatják, mert elbírnak vele egyedül. Tudják mikor lehet sírni, és hogyan segítsék magukat.

Te is meg fogod tanulni ezt. Te is képes leszel rá.

Mosolyog az arcod, a lelked meg zokog. De ezt nem kell tudnia mindenkinek, elég ha te tudod, mert csak te tudsz segíteni önmagadon.

Erő. Ha csak ez lenne minden amid van ezen a világon, akkor is lenne holnapod. Mert az erő az egyetlen olyan dolog, ami képes felsegíteni a földről, ami képes megölni a fájdalmat.

Nem mondom, hogy nem kell azért tenned, hogy legyen erőd, hiszen dolgozni kell rajta. Építeni, gyűjteni.

De neked is megy, ugyanúgy ahogy másnak is. Csak ne hagyd legyőzni magad.

Amint megtanultad, hogy miként építsd fel újra a lelked, onnantól kezdve semmi nem fog megölni.

Higgy magadban, és akkor nem pusztíthat el semmi!

Időzítve

Mindennek eljön a maga ideje, csak ki kell várni.

Türelemmel.

Minden időzítve van. 

Aminek és akinek dolga van veled, az be is fog következni.

És mikor?

Amikor a legkevésbé várod.

Mikor nem helyezel rá fölösleges energiát.

Mikor már nem is akarod annyira.

Szükség van rá

Amit régen fájdalomnak éltem meg, az most erősebbé tett, és tudom, hogy minden pofon kellett az élettől.

És ma már ha fájdalom ér, akkor tudom, hogy túl fogom élni, és fel fogok állni.

Akár egyedül is, mert van hozzá elég erőm.

Sőt, mindig egyedül akarok felállni!!!

Ne is segítsen senki. Nem kell.

Mert akkor nem marad bennem nyoma.

Az pedig kell.

Szükség van rá, mert adni fog valamit, ami épít majd.

Egyedül nem megy...Dehogynem!

Úgy érzed itt a világvége, mert ő nincs már melletted? Úgy érzed nincs kiút? Akkor jól figyelj.

Mindig van holnap, mindig van tovább. Mért ne lenne? Hisz élsz! Tudod mit? Élni is fogsz. Nélküle? Akkor hát nélküle.

Nem mondom, hogy könnyű egy szakítás vagy egy válás. Bár válásban nem volt még részem, de szakításban igen. Volt, hogy elhagytak, és volt, hogy én hagytam el. Egyik helyzet sem könnyebb. Mindenki emlékszik a kezdeti boldogságra, a romantikus estékre, gyönyörű közös reggelekre. Sőt, ilyenkor mindenkiben élénkebben élnek a boldog percek, mert ragaszkodik hozzá. Nem akarja elfogadni, hogy nem megy. Pedig mindenkinek jobb lesz, ha esélyt ad magának és a másiknak is, hogy megtalálja az igazi boldogságot. Tudom, most jön az, hogy: „Vajon lesz más, aki majd szeret? Lesz más, akivel boldog lehetek?” Nos, bármilyen hihetetlen is, de lesz. Hidd el, nem vagy semmivel sem kevesebb, mint a kapcsolat kezdetén. Talán most üresnek érzed magad, és zakatol a fejedben sok kérdés. Bizonytalan vagy, ez érthető. Hiszen most valami más jön, valami új. A magány. Félsz tőle. De tudod milyen lesz? Jó. Mert lesz időd. Arra, hogy átgondolj mindent, és arra is, hogy csak magaddal törődj.

Őszintén, de tényleg. Mikor volt utoljára, hogy adtál egy napot magadnak? Amikor csak azt csinálod, amit te szeretsz, nem kellett azzal foglalkoznod, hogy mikorra kell odaérned hozzá, vagy ő mikor jön hozzád. Nem tegnap volt ez, ugye?

Nem szégyen az, ha az ember magának akarja a legjobbat. S ha felmerült akár csak a gondolata is annak, hogy nem ő az igazi, akkor lépj.

Ha pedig pont te vagy a szenvedő alanya a dolognak, mert elhagyott, akkor hagyni kell elmenni. Hidd el, jönni fog valaki, aki jobb lesz neked. Ő is magának akarja a legjobbat, és ha nem te voltál neki, akkor nem szabad ragaszkodni hozzá. Máshol van dolga, és bizony neked is.

Nem mondom, hogy a szakítás után az a legjobb módszer, ha beleveted magad az önfeledt bulizásba. De ha te így érzed, hát menj és tedd ezt. Valakinek az segít, ha végig nézi az összes romantikus filmet, és kisírja magát. Mindenki másképp csinálja, mindenkinek más módja van arra, hogy túl legyen ezen a kínzó fájdalmon. Nincsenek kőbe vésett szabályok, hogy mit kell tenni ilyenkor. Viszont egy szabály igenis van, és ez a legfontosabb. Mindig azt tedd, ami neked segít. Mindig magadat vedd figyelembe. Hisz te élsz együtt magaddal. Senkinek nincs ilyen szoros kapcsolata veled, mint saját magadnak. Így bizony az is igaz, hogy te vagy egyedül az, aki a leghatékonyabban tud segíteni magán. Ne várj a csodára, és arra, hogy majd jön egy csillogó kéz a magasból, és segít felállni. Ez nem meseország, itt nincsenek ilyen varázslatos dolgok. Fogd meg a saját kezed, és határozottan rántsd fel magad a földről.

Idő kell ahhoz, hogy túléld. Nem könnyű elszakadni valakitől, aki ott volt hosszú időn át, minden egyes nap. Volt, aki szeret, és volt kihez odabújni. Tartoztál valakihez. Mikor ennek vége, az sosem könnyű. Meg kell látni a hibákat, és el kell fogadni: nincs tovább. Ilyenkor pedig édes mindegy, hogy te lépsz ki, vagy ő. Vége, és ezt muszáj elfogadni.

De kérlek, hidd el, hogy ez erősebbé tesz. Lesz egy páncél rajtad, és nem mondom, hogy ezen a páncélon nem fog majd több horpadás esni. Mert fog. Viszont akkor talán már tudni fogod, hogy mit kell tenned. Ne zárkózz be, engedd, hogy a napfény újra beragyogjon az életedbe. Mert bizony akarni fogja. Jön majd, és engedd, hogy szeressen. Ha pedig mennie kell, engedd őt útjára.

Valami

Valaki aki kell nekünk, valaki akit megkapunk

Valaki aki elhagy, valaki akit elhagyunk

Valami öröm, valami fájdalom

Valami áldás, valami ártalom

Valami jó, valami imádás

Valami bűn, valami megbánás

Valami pozitív, valami negatív

Valami képzelet, valami relatív

Valami hang, valami üvöltő

Valami csend, valami megszűnő

Valami véges, valami végtelen

Valami az álmom, valami az életem.

Vihar előtt, vihar után

Szerintem nincs olyan, hogy felhőtlenül boldog időszak. 

Lehet azért látom így, mert nekem még sosem jutott ki belőle. Viszont úgy gondolom, hogy ha az élet egyik területén süt a nap, akkor bizony máshol nagy vihar dúl. Vagy legalábbis úton van felé. 

Hiszen, ha belegondolok abba, hogy ha netán valaki kiemelkedő sikereket ér el a munkában, vagy akár a tanulásban, akkor az gyakran jár együtt azzal, hogy valamely téren viszont nincs meg ez a siker. 

Legyen az párkapcsolat, vagy épp a kikapcsolódás. Ha pedig a párkapcsolat jár épp a felhők felett, és hatalmas a boldogság, akkor vagy a karrier nem megy úgy, vagy netán a barátság. 

Sosincs olyan szerintem, hogy valaki huzamosabb ideig elmondhatja magáról, hogy felhőtlenül boldog, és az élete a maximumon pörög. 

Legyünk őszinték, és lássuk be, hogy bizony ez így van. Sosem vagyunk tökéletesen elégedett mindennel. Mindig találunk okot arra, hogy kedvetlenek legyünk. Ideig-óráig ragyoghat a nap, de bizony előbukkannak a felhők, és a villámok lesújtanak. Épp úgy, ahogy minden nyarat felvált a tél, úgy minden boldogságot felváltja némi szomorúság. 

És pont ahogy a nyár-tél dologgal is vagyunk, épp úgy látjuk a lelki állapotunkat is. A tél mindig hosszabb mint a nyár. Legalábbis annak tűnik. Vagy épp így vagyunk beprogramozva, hogy az amúgy egyforma időintervallumot szánt szándékkal, és valójában meghosszabbítsuk? 

Hiszen a boldogság olyan rövid volt, és miért nem lehet több, és hosszabb. Valamint egyáltalán miért kell a fájdalom, és a szomorúság? 

Szerintem pont azért, hogy ne legyen minden olyan egyhangú. Imádom a jó időt, és a nyarat, de tudom, hogy egész évben nem tudnám elviselni. Ha túl hideg van melegre vágyunk, viszont a +40 fok is túlzás. 

Érti ezt valaki egyáltalán? 

Nem vagyok mazochista, de igenis néha kellenek a rossz napok. Mert sokszor elfelejtünk igazán hálásak lenni a boldogságért. Mikor a padlón vagyunk akkor a fél karunkat odaadnánk egyetlen vidám napért, de mikor a jó ezüst tálcán jön, az valahogy olyan természetes, és elfelejtjük megköszönni. 

Egy másik elgondolásom pedig az, hogy temérdek alkalommal van úgy, hogy irigykedve nézzük más drága ruháját, vagy kocsiját. Sajnálkozunk azon, hogy nekünk ez miért nem adatott meg, bezzeg ő milyen szerencsés. 

Eközben elfelejtünk azon elgondolkodni, hogy vajon ő mi mást tett ezért? Lehet, hogy többet dolgozott, lehet jobban választott munkát. Vagy legalábbis az apja mindenképp. Na de nem akarok előítéletes lenni. Mindenki azt a helyzetet használja ki, amire lehetősége nyílik. Szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ha mi is eleget tanultunk volna, vagy többet dolgoztunk volna, akkor nekünk is lehetne sokat érő autónk, vagy sétálhatnánk a vörös szőnyegen. 

Bár azt sem felejteném el megemlíteni, hogy a boldogság nem mindig mérhető vaskos bankszámlában. Mondjuk, kinek mit jelent a boldogság ugyebár. 

Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz, de mégis beleszőve az iménti gondolatszálat, nos...van, hogy épp a boldogságot irigyeljük valaki mástól. Lehet elsőre nem tűnik logikusnak, én mégis eljátszom a gondolattal, hogy bizony itt is előjöhet az, hogy ki mennyit dolgozott a boldogságért. Bár lehet most azt gondolod, hogy te mindent megteszel érte, és mégsem jön, nos akkor szerintem igenis valamin változtatni kellene. 

Szerintem a legtöbben abba a hibába esünk, hogy a tv előtt ülve álmodozunk egy gyönyörű alak után, aki csak úgy a semmiből kopogtat az ajtón, aztán hirtelen felébredve magunkra nézünk, és belénk hasít a keserű felismerés miszerint "nem vagyok én ehhez elég jó", vagy az "ugyan mikor kellenék én egy ilyen bomba alakú embernek". 

Látod, ez már önmagában egy óriási hiba, amin változtatni lehet, sőt kell is. Amíg te kevés, vagy szürke kis egérnek érzed magad, addig ez fog sugározni belőled, és bizony a külvilág ezt fogja érzékelni. 

Ha viszont el tudod hinni magadról, hogy a saját valódban szép vagy, akkor máris mást fogsz átadni az embereknek magadról. 

Néha érdemes lenne egy teljes alakos tükör elé állni és végig mérni magad. Van-e olyan része a testednek amit nem szeretsz? Ha igen, és változtatni lehet rajta, akkor tedd meg. Ha netán nincs semmi kivetni való a külsődön, mégis úgy érzed valami gond van, akkor bizony belül kell szétnézned. 

Na nem, nem a szekrényben, hanem a lelkedben. 

Vannak dolgok amik akaratunk ellenére fájdalmat okoznak, és hiába tennénk ellene, nem múlnak. 

Érdemes ilyenkor kicsit átúszni a túlpartra, és megkeresni azokat amik boldoggá tesznek. Ha akarod tedd egyedül, vagy hívj egy barátot, vagy a szerelmedet, és keressetek együtt olyan helyeket, programokat, vagy bármit ami szebbé varázsolja a napot, és ezzel együtt a lelkedet is. 

Lesznek fájdalmas időszakok, mert bizony nem lehet mindig teljes a boldogság. De talán az ilyen nehéz napok segítenek abban, hogy emlékezni tudj arra, ami valaha boldoggá tett. Vagy épp egy változás fog következni. Nem tudhatod, és én sem tudom. 

Azt viszont igen, hogy minden egyes fájdalom után több leszel valamivel, és hogy bizony épp úgy, ahogy a ragyogó napsütés után vihar jön, úgy a vihar után ragyogó napsütés. 

Muszáj harcolni

Muszáj harcolni, és erősnek lenni. Ez kell hozzá. Van aki erős, és harcol, van aki csak úgy belenyugszik mindenbe, és van aki fel akarja adni. 

Én nem tudom milyen lehet elgondolkodni azon, hogy itt a vége, és nem csinálom tovább. Hogy elég volt. Bele lehet fáradni, de csak egy időre. Szerintem igenis harcolni kell, és akkor is felállni, ha az élet jön és leterít...egy időre. Na olyankor kell a legeslegjobban törni előre, és nem hagyni, hogy ő erősebb legyen. Persze lehetnek néha nagyobb ütések tőle, ami újra leterít, de egy kis nyugi után fel kell húzni a kesztyűt, és elkezdeni ütni. Küzdeni. Harcolni. Ütni. Nem feladni. Ja, és igen... HINNI!!! Ez fontos. Mert ha nem hiszem el, hogy erősebb vagyok nála, akkor nem is leszek az.

A fájdalmak erősítenek

A fájdalmak erősítenek a legjobban. 

Azok visznek előre. Adnak valami pluszt, amit tanulságnak hívsz. Ha túléled -márpedig túléled- akkor olyan löket erőt kapsz, hogy szinte alig fér el benned. Talpra állsz, és több leszel. A hibákból, és a fájdalmakból tanulsz a legtöbbet. Amit elrontasz, az jó lesz majd valamire. Amikor valaki kitép belőled egy darabot, az is később erősít majd. Az elején még hiány, úgy érzed elvesztettél valamit, és semmi nem töltheti be azt az űrt. Aztán egy nap, majd felébredsz, vagy épp a délutáni kávét iszod, amikor rádöbbensz, hogy megint hiányzik valami. A fájdalom. Megszűnt. A régi űr helyére jött valami. Erő. Rájössz, hogy már nem is fáj. Ráadásul élsz. Megélted, átélted, és ami a legfontosabb....TÚLÉLTED! Ez valami hihetetlen, mámorító érzés. Önerőből, csak te voltál egyedül. Sikerült. Nagyon jó érzés. Hiszen mindig az a legjobb, amiért neked kell küzdened, amiért dolgoznod kell. Nem esik az öledbe, neked kell menni utána, vagy csak várni, hogy összeállj. Ami összetart, az pedig nem holmiféle ócska ragasztó. Az beton. Vas. Lelki páncél. Valami olyan, aminek van tartása. Ami erős. A részeddé válik, így te is az leszel. 

Erős.

Tiéd a világ

Minél görcsösebben ragaszkodsz valamihez, annál távolabb kerülsz tőle. 

Meg kell tanulnod lazítani. Nem szabad AKARNI a dolgokat, hanem csak VÁGYNI rájuk. Mert ha csak vágysz valamire, akkor nem fogsz belehalni abba ha nem kapod meg. Viszont annál nagyobb boldogság lesz ha mégis valóra válik. Hiszen az ÁLMOK és a VÁGYAK szoktak beteljesülni, az AKARAT már kevésbé.

Tegyél azért, hogy elérd azt amit szeretnél. Higgy magadban és az erődben. Miért ne sikerülhetne? Az a legrosszabb, amikor te magad sem hiszed el, hogy képes vagy rá. Ott van benned minden, amire szükséged lehet.

Természetesen a lottó ötöshöz kevés lehet az, hogy vágysz rá. De ha feladsz egy szelvényt, akkor már tettél érte. Ez a lényeg. Ha te megteszed azt ami tőled telik, akkor sikerülhet. Csak adj magadból. Adj a szívedből, a lelkedből.

Sose add fel a hitet. A legnagyobb hit pedig az, ha magadban hiszel. Erős vagy!

Ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak. Neked kell boldognak lenned. Tedd magad azzá!

A legelső kis álom beteljesülése után pedig látni fogod, hogy ez igenis sikerülhet. A sorsod a kezedben van.

Most pedig menj, és erősödj! TIÉD A VILÁG!!!!

Egy részed belehalt

Nem sírsz mindennap, mégis minden egyes perc, amikor eszedbe jut, az maga a kín. A szíved darabokra tört, a lelked zokog.

Nem tudod elmondani neki, hogy mennyire rossz. Hogy félig meghaltál. Hogy hiányzik. Nem szeretnéd elveszíteni. Bár úgy érzed, hogy elveszítetted.

Az élet megy tovább. Igen, megy...de mégis hogy. Nem lehetnek boldogok a napok, mikor kiszakadt belőled egy darab. Hogy mosolyoghatnál őszintén, mikor belül keserves könnyek hullnak? 

Hiába próbáltál tovább lépni, egyszerűen nem megy. Nem tudod, hogy mit érez, fogalmad sincs, hogy mit gondol. Szeret-e még egyáltalán?

Félsz a választól, ezért nem lépsz. Pedig te is tudod, hogy jobb lenne helyre rakni mindent. De csak vársz. Hallgatod az óra ketyegését, és hagyod, hogy némán múljanak el a percek.

Őrlődsz, és ez napról napra egyre rosszabb lesz. Érzed az űrt, tudod, hogy mi hiányzik.Szétnézel. Rend van körülötted. Rend, de mégis üresség. Mert hol van a mosolya, hol van az a gyönyörű arc? Nem látod sehol, és Isten tudja, hogy mikor látod majd újra.

Vársz. Várod. Biztatod magad, hogy majd jönni fog, mert jönnie kell. Azt szeretnéd, ha ő keresne, ha bekopogna hozzád. Szeretnéd, ha megölelne, és azt mondaná "Nincs semmi baj".

Elképzeled százszor, hogy mit fogsz mondani majd, mikor újra találkoztok. De mikor lesz az, és hol? Egyáltalán lesz-e még valaha?

Szereted. Nem szeretnéd, hogy vége legyen. Fontos neked, és a szíved mélyén reméled, hogy te is az vagy neki.

Remegve várod a percet, hogy megölelhesd, és elmondhasd, hogy mennyire szereted, és milyen nagyon hiányzott.

Vagy egyszerűen csak zokogj a vállán, és ezzel megmutasd mindazt, amit érzel

Meg szeretnéd köszönni, hogy szeret még, és hogy visszajött. Vissza szeretnéd kapni őt. Vele együtt pedig a hiányzó darabot.

Az életet.

Összetalálkozás

Van egy pillanat, amikor történik valami. Két tekintet egymásba fonódik, vagy két kéz összeér. Ott van. Életre kelt. 

Csak állsz, a levegő megfagy körülötted. Aztán megtöröd egy mosollyal. A kémia beindul.

Bizony van ilyen. Létezik. Valóságosabb bárminél. Nézed őt, és ő néz téged. Belépett azon a titkos kapun. Beköltözik a szívedbe, a lelked legmélyére.

Nem tudsz létezni anélkül, hogy ne gondolnál rá. Nem tudsz róla semmit, azt viszont annál inkább, hogy milyen érzéseket váltott ki belőled. A szíved még sosem dobogott ennyire, és nem kerülgetett az ájulás senki közelében. Viszont mikor ő megjelent elvesztetted a kontrollt az agyad és a szíved felett is.

Tudtad, hogy ez az a bizonyos perc, és ő az a valaki, amiről és akiről egész életedben álmodtál. Nem számít semmi, csak ő.

Ha nem is látod többé, akkor is örökké emlékezni fogsz rá, és nem felejted el életed legszebb pillanatát. Örökre a szívedbe költözött, és ott is fog maradni.

Jöhet majd valaki más, jöhet majd száz másik. Ő ott van, ott is lesz. Ő volt az első, és ő lesz az utolsó. Hiszen ez nem ismétlődik meg, ilyen egyszer van az életben.

Őrizd meg, és legyen a legszebb emléked. Ne várj tőle semmit, csak köszönd meg amit adott. Ha pedig folytatódna, akkor élvezd ki minden pillanatát.

Mikor mennie kell engedd el, ha pedig marad... Szeresd. Örökké.

Az élet változások folyamata

Az élet mindig alakít. Vagy mi alakítjuk az életet? Hm, jó kérdés.

A történések csak úgy jönnek-mennek az életben. Egyszer fenn, máskor lenn. Ettől is olyan csodás ez az egész. Sosem tudhatod mire ébredsz holnap, vajon mi kerül az utadba, mi lesz gyökeresen része az életednek.

Száguldanak a másodpercek, nem állnak le. Egyetlen pillanatra sem. Pörög az élet és vibrál. Lehet nem is érzed, de így van. Olykor hosszú az a bizonyos vihar előtti csend. Nyugalom van, nem történik semmi eget rengető. Aztán bumm. Robban. Teljesen megváltozik minden.

Az élet változások folyamata. Amit ma meg sem álmodsz, az holnap valóság. Ami ma a tiéd, az lehet holnap már nem. És fordítva. Hát nem csodálatos?

Ezért is mondom, hogy ne aggódj a jövőn. Hol van az még? Tedd, amit most kell tenned. Mindent, amit érzel. Ne várj a holnapra. Most vagy itt, most van lehetőség rá. 

Öleld meg az apukád, mondd el anyukádnak, hogy mennyire szereted. Mosolyogj rá bárkire. Nevess, olyan igazán. Köszönj meg mindennap valamit, légy hálás azért amid van.

Ne keresd a hibákat magadon. Mondd reggel a tükörnek, hogy milyen csodás az, akit látsz benne.

Minden perc amit élsz, az maga a csoda. Gyönyörű, meg nem ismétlődő csoda.

Élvezz ki minden napot. Hiszen, hol leszel holnap? Tudod? Nem.

Most lehet, hogy bolondnak tartasz, mert hiszen reggel fel fogsz kelni, elmész munkába. Biztosan?

Megtörténhet, hogy valakivel összehoz a sors. Meg fog változni valami. Sosem lehetsz biztos a jövőben. Csak a mostba. Abban, amit épp átélsz.

Tedd azt, amit szeretnél. Legyen bármi az, nem számít. Ne érdekeljen, hogy vajon más mit gondol. Egyszerűen...

...Légy BOLDOG!

Szabadulj fel!

Szabadulj fel!Sokszor jár ez a fejedben, fel szeretnél szabadulni, fel szeretnél oldódni. De nem sikerül. Ismerős ugye? Folyton azt kérdezed magadtól, hogy "Mi lehet a baj?". Választ azonban már nem találsz rá. Bizony nagyon sokszor előfordul, hogy fogalmad sincs mi a gond, de nyom és szorít, és nem tudsz szabadulni tőle. Aztán egy nap majd rá fogsz döbbenni. Túl sokat foglalkozol más dolgokkal, nem fordítasz elég időt magadra. Van, hogy azt sem tudod mi kell, mire van szükséged. Amíg te sem tudod, hogy mi kell neked, addig semmi nem fog tudni segíteni. Kell néha, hogy csak magaddal foglalkozz. Letisztázz mindent. Tetteket, érzelmeket,gondolatokat.

Változás

A változás nem mindig rossz. Miért lenne az? Vágj bele, ismerd meg. Amíg nem tudod milyen, ne alkoss róla véleményt. Honnan tudod, hogy rossz lesz? Hiszen nem is próbáltad. Nem is ismered.Az új dolgok kizökkentenek a monoton életből. Felkelsz, elmész dolgozni, alig várod, hogy leteljen a műszak. Aztán hazamész. Bekapcsolod a tv-t, felhívsz valakit a barátok közül, netán a családból. Vagy épp folytatsz egy pár mondatból álló eszmecserét a pároddal. Aztán kikapcsolódásképp belemerülsz egy kád forró vízbe. Majd lefekszel aludni. Reggel pedig minden kezdődik elölről. Na, milyen? Borzasztó izgalmas. De most viccet félretéve. 

Szeretni

Szeretni... nem azt jelenti, hogy napjában hányszor mondjuk ki a bűvös szót... szeretni szavak nélkül kell. Úgy kell csak igazán. Hogy a másik fél tudja egyetlen pillantásunkból, vagy egy érintésünkből, hogy szeretjük őt. Szeretni akkor is, ha fáj, szeretni mindenen, az egész életen át...Szerintem csak így érdemes. Hiszen onnantól kezdve, hogy szeretsz valakit, megkap belőled egy darabot. Valami vonz hozzá, valami láthatatlan kötelék odaláncol, és tartozol hozzá. Hozzáér a szíved. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Ha szeretsz valakit, akkor mindkettő részét szereted.

Egyszer eljön

Egyszer el fog jönni. Hidd el. Eljön majd a nap, amikor megvilágosodik az elméd és a lelked. Amikor majd a helyére billenek a dolgok. Összeáll a kép, és te hirtelen megértesz majd mindent. Mi és ki miért volt. Miért van. Hiszen mindennek oka van, ezt jobb ha tudod. Bár lehet most még azt hiszed az életed véletlenek sokasága. Ám ez nem így van. Egy nap majd rájössz. Igen, most talán nagyon akarod tudni, hogy ez vagy az miért volt. Most akarod tudni. Nem holnap, nem 1 év múlva. Most.

Emlékek

Van, amikor az ember megáll a nagy rohanásba. Megáll, és leül. Becsukja a szemét, és elhatározza, hogy valami szépre gondol. A képek pedig folyamatosan csak pörögnek a szeme előtt. Emlékek jönnek, és mennek. Utat adva még több emléknek.

Olykor meglepődik az ember. Nem is gondolná, hogy millió szép emlék fog majd rátörni onnan, ahonnan szinte nem is várta volna.

Mégis van, ami odaláncolja lénye egy részét. Emlékei vannak ott, gyönyörű emlékei.

Vissza szeretne jutni oda, mindenáron. Nem szeretné, hogy vége legyen, hisz ott volt boldog. Úgy igazán boldog.

Az emlékezés végén kinyitja a szemét, amelyet most könny borít.

Megváltozott minden.

A fák is, a nap sugarai is.

Minden.

Ő maga is.